Élménybeszámolók - lista

2009. június 06.

Az idei bükki kirándulássorozatot egy nagyon szép túrával indítottuk, a Bükk szirtjei jelvényszerző túramozgalom néven meghirdetett túrát kezdtük el. Az út során 27 megjelölt szirtet kell érintenünk, melyeket egy igazolófüzetben kell beírni. Ha valaki összegyűjti az összes pontot akkor egy nagyon szép kitűző a jutalma. A szervezők így ajánlják az útvonalat:

„Aki szereti a természetet, szereti az erdővel borított helyeket, csodálni tudja a mészkőszirtekről elé tárulkozó fenséges panorámát, velünk tartva mindezt egyszerre megtapasztalhatja. A szirtek felkeresése fáradságosnak tűnik, pedig a látszat csal, mert ez a fáradság kellemes fizikai felfrissülés és szellemi kikapcsolódás.”

Az indulást korán reggelre tettük, hogy az útvonalat szépen tudjuk teljesíteni. Gyöngyösön a Gimnázium bejárata elé sorba érkeztek a résztvevők, majd 6.30-kor két autóval útnak indultunk Mályinka felé. Csendes, nyugodt időben, kissé álmosan utaztunk. Mályinkába érve a helyi kocsma mellett leparkoltunk, és a kék jelzésen elindultunk. Útközben folyamatosan csodáltuk a táj szépségét, és tiszta vizű forrásait. Mivel többet is érintettünk a források közül, szóltunk a többieknek, hogy kössék össze a kellemeset a hasznossal, és ezeknek a jeleit is írják fel. Ugyanis a forrásoknak is van egy külön - jelvényszerző túra - útvonala. Így szinte két túrát egyszerre csináltunk. Ezután egy hosszú emelkedő után elértünk Dédesvár lábához, ahol a kereszteződésnél egy rövid megbeszélést tartottunk.

Itt lehetett választani, hogy aki szereti a kalandot, és a nem túl egyszerű útvonalakat, az a Kis Dédesvár felé, a többiek pedig egyenesen a Vár irányába haladjanak tovább. A Kis Dédesvárhoz sziklákon felmászva vitt utunk. A tetőn gyönyörű kilátás tárult szemünk elé. Az erdők zöldjét itt-ott kavargó köd borította. A látvány mindenkit lenyűgözött. Némi pihenő tartva indultunk a többiek után. A Dédesvárból csak kisebb rom maradt. Itt leírva a jelet haladtunk tovább. Vásárhely- kőnél és Nyírkőnél szintén a jeleket leírva haladtunk tovább. Útközben átmentünk a korábban vihar által tönkretett erdőrészen. Rossz volt látni a kidőlt, széltől megtépázott fákat. Ez után a Mária forrás vizétől feltöltődve mentünk Látókő felé. Már majdnem odaértünk, amikor elkezdett esni az eső. Pedig itt is nagyon szép kilátás várt volna minket. Sajnos így csak a pára, köd és eső jutott. Hiába voltak itt szép nagy sziklák, gyorsan búcsút intettünk nekik. Továbbiakban utunk eseménytelenül telt. Kis társaságunk beszélgetve, a tájat figyelve, elemezve (milyen virágok, fák láthatók) haladt.

Utunk vége felé a Buzgókő, Kemesnyehegy és Odvaskő szirteknél is a szokásos jelek lejegyzése közben az utóbbi helyen egy uzsonna szünet után elindultunk vissza Mályinka felé. Érintettük még az Ámor forrást is, mely mellett egy kisebb vízesést is megcsodáltunk. Úgy gondolom, és remélem más is, hogy a szirtek után ez a pár kilométer volt a túránk legszebb része. Az útvonal rendkívül vadregényes volt, buja zöld növényzet borította. Utunk egy része völgyben vezetett, melynek alján patak folyt. Ezt és a kidőlt fákat próbáltuk ügyesen kikerülni. Itt-ott még sziklák is előbújtak a zöldben. Mire Mályinkába visszaértünk mindenki kellemesen elfáradt. Így jól esett néhány korsó sör, vagy éppen „bambi”. Még utoljára mindenki átnézte igazolófüzetét, hogy a jeleket biztosan jó helyre írta, majd lassan elindultunk hazafelé. Voltak akik kis kitérővel Lilafüred felé vették az irányt, mi inkább egyenesen haza.

Remélem mindenki jól érezte magát, és nem csak ők de a többiek is a hallott beszámolók alapján kedvet kaptak további szirtek felkereséséhez.

Gedei Dóra