Élménybeszámolók - lista

2008. október 08.

Az elmúlt években Őszi kakukkolásunkat a város többi óvodásának mozgásra csábításával kötöttük össze, idén csak Mátra Manóinknak ajánlottuk fel a túralehetőséget. Eredeti elképzelésemben igazából csak a nagycsoportosok részvétele szerepelt. Ők ebben az időpontban erdei óvodai napjaikat töltötték, így egy állomásos, feladatos túra szervezése szinte magától értetődő volt.

Lelkes középsőseink azonban közbe szóltak: Ho-ho! Mi sem maradunk itthon! Mi is túrázni akarunk!
Jó, végül is elég nagy a Mátra, s talán ismerem már annyira, hogy találjak a korosztályoknak és a célnak megfelelő útvonalat. Mert a kimozdulni vágyók lelkesedését nem letörni, hanem támogatni kell…
Így esett a választás a Mátraháza - Sástó közötti szakaszra, de a nagyok számára ismeretlen útvonalon.

Rövid táv: Mátraháza - Ó farkas-kút - Sástó
Táv: 3 km
Szint: 0 m

Hosszabb táv: Mátraháza - Bükkfa-kút - sárga négyzeten Lajosháza felé majd letérve a sárga körön
Ó Farkas-kút – Sástó
Táv: 4,8 km
Szint: 105 m

Négy állomást helyeztünk el a hosszabb útvonalon, az utolsó kettő a rövidebb távosokkal közös volt. Az állomásfőnökök, s a feladat adók a Kékes Turista Egyesület tagjai voltak, de jutott a tagtársakból a csoportok kisérésére is.

Az első állomáson Lehotainé Erzsike –mint testnevelő tanár néni mit is adhatott manóinknak feladatul – mint mozgásos feladatokat. Futás, dobás, ugrás – természetesen az erdőben található terep adottságok, és kincsek felhasználásával.

A második állomáson a nagyobb kakukkolók a turistajelzésekkel, és a térképjelzésekkel ismerkedtek az én vezetésemmel.

A harmadik állomáson az ifjabb Rajki házaspár várta az odaérkezőket, s Andrea tanár néni tótisztításos feladata. Hogy mi mindent kellett kiszedni a játék tóból! (S sajnos ez így van igaziból is.)

A negyedik állomáson egy kis tereptan, s annak szakkifejezései tették fel a koronát a célra, Csaba bácsi gyerekek által nagyon kedvelt orgánuma kíséretében.
Ja, s persze a pecsétek az igazoló lapokon, s a jutalmul kapott Sportszelet is fokozta az örömérzést.

Az állomások között mindent megfigyelve, térkép alapján tájékozódva, gyűjtögetve, beszélgetve, nevetgélve haladtak a kis csapatok – s a végén szinte alig látszottak ki a rengeteg gyűjtött őzlábgombától. Ki esernyőnek használta, ki csak birtokolni akart minél többet, de azt megtapasztalhatták a gyerekek, hogy az erdő bizony kincseket rejt.

A kicsik biztonságára 13 óvodai dolgozó, s a Kékes Turista Egyesület 7 tagja vigyázott.

A táblázat adatai azért alakultak így, mert a Rózsaszín nagycsoportosok nem elégedtek meg a kitűzött távval, ők még leszaladtak a túra végeztével Sástóról Mátrafüredre.

A középsősöknek itthon bizony nagyon jólesett a meleg ebéd, s nem tiltakozott senki a lefekvés ellen sem.

A kiscsoportosok s a velük itthon maradó két óvó néni hősiesen nézték, ahogy a csapat el-majd haza vonul. A lelkendező mesélést viszont már nem voltak hajlandók végig hallgatni.
A mindennek van határa!

Ne búsuljatok kicsik, lesz még tavasz!
Akkor újra kakukkolunk, s ha akarjátok,…veletek!

Tóthné Kelemen Mária