Élménybeszámolók - lista

2024. június 08.

Előzmény
Erre az évre az egykori „MTSz Gyöngyösi Városi Bizottság” (Nagy Laci bácsi és csapata, többek között a még velünk most is gyakran túrázó Vörös Tamás tanár úr) még nyomaiban fellelhető túramozgalmainak átvételét és megújítását terveztük. Februárban sikerült a Kodály Zoltán túramozgalmat újraindítani, most a Mátrai templomok lovagja túramozgalomhoz fogtunk hozzá.

Erről sajnos kevés támponttal rendelkezünk. Nem tudjuk, mi volt a mozgalom indíttatása, s kik voltak a közreműködők (plébániák, önkormányzatok), voltak-e olyanok egyáltalán. Tulajdonképpen csak az útvonalat, az érintendő templomokat ismerjük, a Felső-Mátrától Gyöngyös környékéig. Ennek a helyzetnek az előnye az általunk oly nagyra tartott szabadság, mert így nem kell semmit lerombolni, olyat építhetünk a meglévő alapokon, amit jónak látunk.

A spanyolországi Camino-n gyakran találkoztunk az egykori templomos lovagrendre való utalással, amelynek hivatása a középkorban a zarándokok védelme volt. Ezt ma úgy is értelmezhetjük, hogy a középkori, de akár újkori templomaink, amelyek a település életében nemcsak hitéleti, de gyakran védelmi funkciót is betöltöttek, s mindenképpen a község, a város legnagyobb és legértékesebb épületei voltak (gyakran egyedüli kőépületként!), megérdemlik a figyelmünket. S mivel a turista a szűken vett lakhelye mellett tágabb vidéket is jár, kutat és vall a hazájának, nem mehet el anélkül egy templom mellett sem, hogy megismerje, de legalább keresse annak történetét, egykori és mai szerepét. Tehát a zarándokok védelme helyett ma a templomaink igénylik a figyelmünket, mondhatnánk a védelmünket, a közöny és a hitélettől való idegenkedés ellen.

Erre a szerepre még sokan nem vagyunk felvértezve. Bennünk, az öregekben még keményen dolgozik a vallással szembeni egykori oltás, amit tetéz „a múltat végképp eltörölni” indulata is. Gyerekeinknek a viselkedési példáink gyakran azt sugallják, hogy ezzel nem kell foglalkozni, nincs ebből semmi haszon. Pedig építkezni csak a múlt köveiből lehet, amiket anyáink és apáink ránk hagytak...

A mai túra
Kezdésnek egy általunk régebben ugyancsak ritkán járt vidék, a Nyugati Mátraalja templomait céloztam meg. Kis Pista jóvoltából a Napnyugta túrákon tavaly felfedeztük magunknak ezeket az úttalan utakkal behálózott tájat, amit a Mátra gerince és pompás előhegyei, például a Világos-vár szegélyez, tehát úgy éreztem, itt már otthon vagyunk…

A gyöngyöstarjáni templomban kezdtünk, de előtte egy értelmezési zavar okozott fejtörést. Fényképészünk a plakátunk egyik elemét, az apró lopótökre rajzolt piros keresztet, ami a templomosok keresztjét idézte, oda nem illő testrésznek vélte – (egy fényképész legyen is vizuális!), de ezt a tévedését ott nem tudtuk eloszlatni, úgyhogy innen üzenem: az csak egy kereszt. (S még valami, a középkorban a zarándokok vizet vittek ilyen tökökben, ez a példány immáron 16 éves, és a plakát készítője az el Caminóról hozta magával. Azóta is ereklyeként őrzi a hátizsákján.)

A templom bemutatását egy helyi idegenvezető (Kis Pista barátja), Ludányi Ákos végezte. A bemutatás a pár évvel ezelőtti restaurálásra, főleg a freskók felújításának részleteire szorítkozott, de éreztük, bármire is lennénk kíváncsiak, mindenre ilyen kimerítő választ kapnánk. A sok kifejtett gondolat közül csak egyet szeretnék kiemelni: a padokból egyáltalán nem látható részletek, például az ábrázolt személyek szempilláinak kidolgozottsága mutatja, hogy az egykori festőket és a mai restaurátorokat nem a látványosság igénytelensége, sokkal inkább a tökéletesség igénye irányította.

Tarján utcáin vonulva szóba került a tavalyi villámárvíz pusztítása, ami a múlt héten kisebb mértékben ugyan, de megint lejátszódott. Erre gondolva kicsit talán összébb húzódik az egónk.

A faluból kilépve mesetájba érkezünk. A dombok és rétek ilyenkor, tavasz végén a legszebb virágdíszben pompáznak, amit a képek csak a résztvevőknek tudnak felidézni. Csodálatos táj, ami a világ minden turistájának szemét és szívét jól tudná gyönyörűséggel lakatni! Alexa sorolta a rengeteg virág nevét, mi pedig lelkesen bólogattunk és néhány újat talán meg is tudtunk jegyezni. A Bólya-tető alatti mesevilágból rövidesen a patai szőlők és gyümölcsöskertek közé érkeztünk. Feltűnt, mennyire védik ezeket az ültetvényeket, szinte mindegyik be van kerítve, vagy legalább villanypásztorral körbevéve, talán nem csak a vadak ellen… A kis kőbányák alján, az összegyűlt esővízben burjánzik a növényzet és cikázik, ficánkol a sok kis élőlény.

A Póc-tetőre kapaszkodva már meg kellett küzdeni a Nap erejével is, de vigasztalt a település közelsége, ahol majd csak találunk helyet a felfrissülésre! A templomrom környezete sajnos gazosodik, úgy látszik, nincs erő a rendben tartására. Az emlékkőnél a várkódot benőtte a bokor, de ezért van a turistánál a metszőolló! A gyöngyöspatai templom felújítása sajnos még nem fejeződött be, legalábbis a helyi idegenvezető ezzel utasította el a belépési kérésemet. Miért nem szóltál előbb, én ki tudtam volna nyittatni, hallottam az idevalósi Erzsitől, aki röviden elmondta a híres templom történetét, ismertette annak értékeit, így fokozva a kíváncsiságunkat Pata gyöngye iránt. Keresünk majd alkalmat a bejutásra!

Patán Erzsin kívül István csatlakozott, hárman viszont a buszmegálló felé vették az útjukat, így 15-en folytattuk a próbát, aminek a kemény része csak most következett.

Gyorsan begyűjtöttük a vár-kódokat, majd siettünk a kisbolt felé, feldobva annak lanyha forgalmát, főleg a folyadékfajták fogyasztásával. Nagyon kellett a töltekezés, mert délre járt az idő, és hosszú, szinte fátlan szakasz következett a Kis-hegy felé. Az idén még ilyen hőség-gyaloglásban nem volt részem, de vitt a csapat lendülete, így gyorsan felértünk a gerincútra. Útközben egy kis ligetnél megebédeltünk, bár leülni nem lehetett, ahhoz a tegnapi esőtől az árnyékban még nem száradt fel eléggé a föld. Az egyhangúságot a szamóca telepek szakították meg, amelyeknél annak ellenére is meg-megálltam, hogy ezáltal jócskán lemaradtam a csapattól. Elérve az erdőszélet beálltunk a fák árnyékába, mint a delelő gulya. Nem volt könnyű szakasz, de legalább túl vagyunk rajta, most már Szurdokpüspökiig kényelmes erdőben haladunk – gondoltam akkor én. A Kis-hegy platóját, amit egy kis tavacska jelzett, enyhe emelkedővel értük el, s innen a Nagy-hársasról ereszkedő piros jelzésig egy régi, felhagyott erdészeti utat ígért a GPS. Kár volt ennek az ígéretnek hinnem, ez az út már régen elenyészett, s kegyetlen botorkálás következett a kövek és a sűrű aljnövényzet között, főleg, mert már a fáradtsággal is küzdöttünk. A piros sávon már megint jól haladtunk, bízva a busz elérésében. A Patán csatlakozott István a csaknem napra pontosan fél évvel ezelőtti Hanák Kolos emléktúrán ezen a lejtőn elszenvedett bokatörése azért óvatosságra intett mindenkit. A falu szélén, kiérve a műútra felsóhajtottam, mindenki itt van, szerencsésen túléltük a mai nap megpróbáltatásait. A buszmegálló előtt még egy működő kutat is találtunk, ami visszacsalta az arcunkra a mosolyt is, és bár fáradtan, de magunkra büszkén szálltunk fel a gyöngyösi járatra.

Tanulság
Túl vagyunk tehát a Mátrai templomok lovagja túramozgalom első túráján. A hőség jócskán megnehezítette a mai napot, s a felfedező rész csak egy tanulságot hozott: arra még egyszer nem viszek másokat! A csapat viszont most is felnőtt a feladathoz; bár szenvedtünk, de senki sem nehezítette a többiek útját. A túravezetők, az önálló turisták, főleg Alexa, Józsi és Pisti sokat segítettek, nélkülük helyenként nagyon lelassultunk volna. Remélem, a tarjáni templomlátogatás szokatlan élménye sokakat kíváncsivá tett, s ilyenekért máshova is bejönnek majd velünk. Folytatás majd ősszel, amikor sikerül a sűrű túraprogramba még egy ilyet beillesztenünk.

Ne feledjétek József Attila üzenetét: dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes!

2024. június 8., Pusztamonostor
Merva Laci


#mátraitemplomoklovagja #várakamátrában #jelvényszerző #túramozgalom #kékesturista #kékes #mátra #természet #turista #tavasz #túra #hevesmegye #kilátó #hegyek #nyílttúra