Élménybeszámolók - lista

2017. december 02.

A Kékes Turista Egyesület december másodikára hirdette meg szokásos Mikulás túráját. Mátraalmáson évekkel ezelőtt egy Mikulás túrán, a helyiek olyan kedvesek voltak, mivel „könyvtáruk” már évek óta nincs, forraltak nekünk bort és beengedtek a művelődési házba. Egy héttel a túra előtt küldtem egy köremailt, ki tud jönni és mennyi bort forraltassak? Jöttek sorban a negatív válaszok, összesen csak Zsuzsi, Gyula és a poroszlói 3 grácia jelezte, hogy jön. Most mit csináljak? Úgy döntöttem, lesz ami lesz forraltatok 5 litert. Telefonon felhívtam kedves ismerőseinket és megkértem, forraljanak 5 liter bort nekünk.

Szombat reggel egyre gyűlt a társaság. 21-en jöttünk össze. Elég lesz az 5 liter? Vagy szóljak oda, hogy tegyenek még rá? Végül is nem szóltam. Mátraszentlászlón kiderült, hogy többen nem számítottak ekkora hóra, se lábszárvédő, se bakancs. Míg akik hoztak kamáslit és fölszerelkeztek, Gyuri mint túra vezető köszöntötte a túra társakat. Tiszta időben csodás havas tájon indultunk neki. A faluban meglepően sokan voltak. (Valószínűleg a hó miatt.) Vidám szánkózó gyerekek mellett haladtunk el. Sajnos a Vöröskő csak 11-kor nyit. Ez a hölgyeknek kicsit kellemetlenül jött.

A falut elhagyva rátértünk a Smiró Feri útjára. Mindjárt az elején kis várakozás, a hölgyek folyóügyei miatt. Jó hangulatban araszoltunk a nagy hóban. Sajnos már többször tapasztaltuk, hogy az avar és a hó „jótékonyan elfedik” az alattomos gödröket, meg a keresztben elterülő faágakat. Most is így jártunk, egy csúszós lejtőnél Magdi lába becsúszott egy gyökér képezte üregbe és teljesen beszorult. Alig tudtuk kiemelni. Teljesen maga alá szorult. Félő volt hogy eltörjük. Négyünk együttes erejére volt szükség a csúszós lejtőn való kiszabadítására.

Sajnos Magdi így nem tudta folytatni a túrát. Gézával és egy ismerősükkel a dózerúton próbáltak visszajutni Szentistvánba. Így 19-re apadt a résztvevők száma. Kicsit lehangolva mentünk az úton. A nagy hó jelentősen csökkentette haladási sebességünket. Galyavár alatt jártunk, mikor megcsörrent a telefonom. Hol vannak kedveseim? A férjem már aggódik szólt a kedves ismerős. Jövünk, csak lassabban haladunk - feleltem. Gyulával úgy döntöttünk, belehúzunk kissé.

A faluba érvén örömmel fogadott a régi barátunk. Gyorsan átmentünk a borért és a meleg fazekat a két merő kanállal átvittük a kellemes meleg kultúrházba. Mire az első fecskék befutottak, minden készen volt. Alig ért be mindenki és kezdtük meg a falatozást meg szürcsölgetni a finom forralt bort, befutott egy fiatal pár, hogy elakadt az autójuk, segítenénk-e nekik? Amilyen vajszívűek vagyunk, összeállt a mentőexpedíció./jóval több volt az az egy kilométer, mint mondták. Szerencsére vendéglátónk bepattant a terepjárójába és aki befért vitte őket, így mire mi gyalogok odaértünk, társaink már ki is szabadították a járgányt. (Vagy nagyon vakmerőek voltak, vagy jócskán felelőtlenek, hogy ezzel a géppel akartak ezen az úton Galyára menni.) Visszafordítottuk a kocsit és mi is visszatértünk. Társaink már türelmetlenül vártak bennünket (már így is jócskán késésben voltunk és utunk nagyobb része még előttünk volt). Gyorsan bekaptuk mi is a kaját, hörpöltünk egyet. Magdiék közben telefonáltak, már Hatvanban, a sebészeten ülnek. Odavitte a mentő. Megköszöntük a vendéglátást és iszkiri tovább.

A zöld háromszögön mentünk a Fekete-tó felé. Az idő szép volt, csak jócskán előre haladt. Amennyire tudtuk, szaporáztuk lépteinket. Most nem jártuk körbe a tavat, siettünk tovább Rudolftanyáig. Vidám gyerekzsivaj fogadott minket, gyerekek szánkóval csak úgy suhantak el mellettünk.Hárman úgy gondolták, hogy nem jönnek tovább, kimennek a buszmegállóhoz. Tizenhatan immáron jelzetlen úton folytattuk utunkat hogy elérjük a piros jelzést. Igen-igen szaporáztuk lépteinket, hogy esélyünk legyen elérni a buszt. Mikor elértük a piros jelzést, már aránylag gyorsan befutottunk Parádsasvárra. Nem sokkal előttünk ment el a busz. (Ilyenkor kétféle hozzáállás van: az egyik, hogy pont lekéstük a buszt, a másik, hogy időben ideértünk a következő járathoz.) Volt időnk bőven, így hogy ne a hidegben ácsorogjunk, kissé elázva, vagy megizzadva betértünk a sarki becsületsüllyesztőbe egy forró csokira, kávéra stb.

Megjött a busz. Jólesett elnyújtózni a melegben. Szép túra volt! Köszönet érte!

Szőrös

Szőrös fotói

Dredor Dominik fotói

Szollár Ferenc fotói