2015. március 21.
A héten két túrára is el tudtam menni, Csütörtökön a vasutas Tóth Medve túrájára és Szombaton Verebélyi barátom Tavaszköszöntő túráját sem hagyhattam ki. Már jó előre kértem erre a napra szabit. Reggel a buszmegben örömmel tapasztaltam, hogy sok jó ismerős és néhány ismeretlen is jön velünk. Markazon a buszról leszállva szomorúan tapasztaltam, sajnos Sanyi barátom nem vár minket egy jó kis itókával. Miután mindenki aláírta a jelenléti ívet elindultunk.
Nagyon szép időben meneteltünk fölfelé, lassan kezdtek lekerülni a melegebb ruhadarabok. Néhol locspocsban dagonyáztunk előre. A Mária-képesfánál megálltunk egy szusszanásra. Azután indulás tovább a Markazi-kapuhoz. Némi falatozás meg itóka után mentünk tovább. Az erdészet már sok helyen megtisztította az utat a kidőlt fáktól, de az út mellett még ott volt a rengeteg fa. Elérkeztünk egy olyan szakaszhoz, ahol még nem volt megtisztítva az út. Megkezdődött a túlélő túra. Átmászni alatta, átbújni, kerülni; volt itt minden. Nagy nehezen és szerencsére veszteségek nélkül sikerült átvergődni ezen a szakaszon és elérni Rózsaszállást.
Megint egy kis pihenő után indulás Gabi-halála felé. Jócskán emelkedett utunk azért mégis leküzdöttük. Jöttek szép sorban, ahogy mentünk a déli sípályánál. Sokan jöttek-mentek, mire leértünk a Veronika-rétre. Innét már csak egy ugrás Mátraháza, ami a hivatalos túra vége. Ki-ki eldöntötte hogyan tovább. Eszik valamit és buszra száll, vagy gyalogol tovább. Egy páran a lángos és sör után még lesétáltunk Füredre. Kellemesen elfáradva értem haza. Megint egy szép túra volt, köszönet érte!
Szőrös
„Vasutas” Tóth István fotói