Élménybeszámolók - lista

2014. október 12.

A túraszervezés olykor a kitartás próbája. Ki gondolta volna? És azt, hogy esetleg a szomszédok meglátogatása a legbonyolultabb? A kezdeti kilátástalanság ellenére, sok segítőkész ember közreműködésével mégis sikerült rátalálnunk Sasvári Jánosra, a Bükki Nemzeti Park területileg illetékes természetvédelmi őrkerület-vezetőjére, s innen már ment minden, mint a karikacsapás.
Sajnos, az előzetes szándékok ellenére kevesebben tudtak részt venni ezen a programon, de a 13 lelkes csapattag –azt hiszem, szép élményekkel tért haza.
A hosszas szervezés jutalma, vagy ellensúlyozásaként gyönyörű napsütéses időben járhattuk a szomszéd tájvédelmi körzet két nemrég átadott, Tarnaszentmiklós határában található tanösvényét szakmai vezetőnkkel.

Elsőként a Ludas-fertői tanösvényt kerestük fel.
Itt tájékoztatást kaptunk a fás vegetáció arányáról, szerepéről a pusztában, majd főként ürmös pusztai részen, szikes gyepeken vezetett utunk. Betekintő tornyokra felkapaszkodva, vagy a fás részek védelméből távcsővel figyelhettük a vizes részen ringatózó récefajtákat, héjákat. Felriasztottunk egy ölyvet, volt szerencsénk fókuszálni egy fenséges parlagi sas öreg példányára, méltóságteljes vitorlázására. A tájékoztató táblák információin kívül is sok szóbeli adathoz jutottunk az itt folyó élőhely fejlesztési programot illetően. Láthattuk a különböző fajtájú mesterséges odukat, képet kaptunk a költésszámok követéséről, segítéséről, s sokat megtudtunk a terület szép madaráról, a szalakótáról.

Autóbuszunkkal utaztunk át a másik tanösvény indulóhelyéhez, a nap hátralévő részében a Hamvajárási tanösvény nyomvonalát jártuk. Mint megtudtuk, a Hevesi-síkon folytatott természetvédelmi kezelés egyik legfontosabb feladata, hogy elősegítse a síkvidéki gyepek hagyományos hasznosítását, a természetkímélő gazdálkodás térnyerését. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság partnerként vesz részt „A kék vércse védelme a Kárpát-medencében” című LIFE programban. Ezért 360 ha kiterjedésű ősgyepet legeltetnek szürke marhával, A legeltetési területeket tesztelve. A 110 egyedből álló, tavaly Apajpusztáról vásárolt gulya „feladata” a gyep megfelelő méretűre rágása. Hogy mi a megfelelő méret a rovarok számára, s a kék vércse számára, ami ezekkel táplálkozik? Ez a kérdés. Ezért a legelőt még 3 részre osztották, a monitorozás, adatfeldolgozás biológusok segítségével folyik. Ugyanitt a kék vércse védelmi program keretében fészkelőhelyek telepítése, és mesterséges fészektelepek létesítése és monitorozása is zajlik.
A területen találhatóak rizskazetták, melyeket itt nem szüntettek meg, sőt a töltését is megerősítették, zsilipekkel látták el, s a víz visszatartására használják.
Megfigyelhettük a madárvédelmi program keretében zajló elektromos vezeték szigetelési fajtáit, értesülhettünk vezeték áthelyezésről, földkábel alkalmazásáról is.
Élmény volt a vizes réten a zsombékról-zsombékra lépkedés, fakó réti héja mutatta magát- és repülését nekünk, elidőztünk a szürke marha gulya nyári szállásánál azok szelíd tekintetében. Jót beszélgettünk a gulyással, dicsérhettük kutyáit, hiszen terelési bemutatóba is részesültünk.

Hálásak voltunk vezetőnknek, aki a családi asztalnál elfogyasztott vasárnapi ebéd helyett is velünk barangolt a területén, s még a területről szóló, a fejlesztési programokat bemutató kiadványokkal, térképpel is megajándékozott bennünket.

Élményekkel telve, a folyamatos napsütés miatt kicsit pirosabban tértünk haza. Tartottuk a tervezett időpontot, így még mindenki részt tudott venni az önkormányzati választáson is.
Pillanatok alatt visszaestünk a természet nyugalma, a róna végtelenségéből a plakátok világába, a társadalmi kötelezettségekhez. De a lelkünkben maradt egy rész, ami kikapcsolódott, feltöltődött, megnyugodott... s mindig szívesen emlékszik erre a pár órára.

Tóthné Kelemen Mária