Élménybeszámolók - lista
EKE-tábor 2011
2011. július 26.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület Jubileumi táborában voltunk
Nagy elvárásoknak kellett megfelelnie az EKE Kolozsvári Osztályának, hiszen 20-ik alkalommal gyűlt össze az erdélyi és más országbeli táborozó sereg az EKE 1991 évi újraalakulása óta és ugyanakkor 120 éves fennállását is ünnepli a természetjáró, honismereti és környezetvédő egyesület. Nekem ez a 9-ik táborom volt és úgy érzem, hogy átlagon felüli teljesítményt nyújtottak a szervezők.
Szorongva figyeltük a meteorológiai előrejelzéseket, amik néhány napos jó időt ígértek, de az odaút ennek ellentmondani látszott, hol szemerkélt, hol esett. Csúcsán korábban csak átrobogtunk, most megálltunk, hogy tisztelegjünk Ady Endre emléke előtt. Csalódtunk, mert még most is felújítás alatt van az emlékhely, egyetlen tárlóban találtunk fényképeket Ady iskolás éveiről. A Góga kastély mellett egy idetelepített román fatemplom és működő kolostor van, az apácák szorgosan borsót fejtettek a tornácon.
Aztán Gyalu után ránk mosolygott a nap és kitartott egész estig, úgyhogy Alsójárán már melegünk volt a sátraink felállításakor. Persze ehhez hozzájárult a tanakodás, hogy melyik helyet válasszuk, végül is nagyon szép sátorhelyünk lett a lekaszált lucernásban, még a két sörsátrat is felállítottuk, majd bejelentkeztünk a túrákra. Folyt a latolgatás, hogy melyik nap milyen idő várható, hova érdemes menni a 18 lehetőség közül. Ilyenkor nagyon rövidnek ítéltetik a négy napos tábor. Utólag bebizonyosodott, mindenki jól választott, szép élményeket gyűjtöttünk.
A tábornyitó ünnepség az EKE 1902 évben felszentelt Erzsébet „Sziszi királyné„ zászlaja alatt zajlott, ismét elbűvöltek bennünket a helyi hagyományőrző néptáncos fiatalok, akik - mint kiderült az előző években Adácson díjat is nyertek.
Este még megköszöntöttük a névnapos Annát, örvendeztünk rég látott barátainknak.
Szerdán az Öreghavas 1826 m-es csúcsának meghódítására heten vállalkoztunk egyesületünkből, szép fenyvesekben vezetett az utunk, majd izgultunk az ingoványos lápon, de szerencsésen elértük a Zengő köveket és gyönyörködhettünk az elénk tárulkozó távlatokban. Felfedeztük a híres „Bélevára” sziklát, másnapra Eszter az oda vezető túrát választotta. Szép napos időnk volt, csak a csúcskövekről húzódtunk a szél elől a szélárnyékba. A visszaúton áfonyáztunk, málnáztunk és találkoztunk a tábor fővédnökével: a kolozsvári konzullal és csapatával, ők még akkor indultak a csúcsra. Kisbányahavas Üdülőtelepre visszaérve megkóstoltuk a helyiek „Stejar” /tölgyfa/ sörét. Elég erősnek ítéltük, ezzel a túra elérte a célját.
Csütörtökre eredetileg egy vizes, pancsolós túrát gondoltam magamnak, de már betelt, mire jelentkezhettem volna. Erőmhöz, képességemhez mérve a Muncelu gerinctúrát soknak ítéltem, de mégis belevágtam és jól tettem, mert 9 táborozásom egyik legszebb túrája volt. Gyönyörű idő lévén túravezetőink felvittek a Vultureasa gerincre is, egy alpesi réten átvágva jutottunk az ikergerincekre. A megejtően szép homoki liliom ezrei ringatóztak a szellőben, az előző táborokból megismert túratársaim és én is alig győztem betelni a látvánnyal. Azt sem bántam, hogy a faluba vezető Pociovalistei szorosban a síkon elestem és megütöttem a térdem. ( Most nem a fájósat szerencsémre.) A kiszakadt nadrágomat viszont bántam, meg is kaptam a letolást, hogy a nadrágomat sajnálom, nem a térdemet.
Megérdemeltük a hűtött söröket, amiket a buszunk megérkezéséig Aranyosronk faluban nagy beszélgetések közepette elfogyasztottunk.( Túránk elérte a célját)
A pénteki előrejelzés már 60 %-ban mondott esőt, hát ez be is jött, de szerencsére erre napra honismereti buszos túrát választottunk a szórványvidékre és így nem zavart bennünket az égi áldás, mert kaptunk helyette sok hasznos ismeretet Enyedszentkirály, Tompafalva, Balázsfalva híres templomairól, kastélyairól. Gazdag nap volt, bár kissé elkeserített a magyarok fogyása, reménytelen helyzete, de a megismert lelkészek sok erőt nyújtanak híveiknek.
A szombatra várható eső miatt Torockó és Székelykő helyett kincses Kolozsvárt választottuk. Túl korán érkeztünk, a Farkas utcai református templom még nem volt nyitva, így csak az előtte álló Sárkányölő Szent György szoborban gyönyörködtünk, majd a Szabó bástyánál egy fényképezkedő jegyespárnak kívántunk gondolatban minden jót.
A Házsongárdi temetőben Eszternek sikerült egy szép míves kiadványt vásárolnia és amikor a rengeteg sírból megtaláltuk Kós Károly nyughelyét ebből a könyvből olvastunk fel Kós Károlyról, majd Apáczai Csere Jánosról.
Láttunk egy temetést is, a gyászolók a sírnál pálinkát ittak és kalácsot ettek.
Sajnos a temető még a korábbinál is megejtőbb volt, Kolozsváron pár napja óriási vihar pusztított és meghagyta nyomait a temetőben is, kidőlt gesztenye fák, sírkövek jelezték a vihar útját. Le is zárták a temető egy részét, a lezárást kikerülve bukkantunk arra a sírra, ami szerintem a legszebb a temetőben egy húsz éves színésznő: Kéler Ilona emlékműve neoreneszánsz stílusban.
Lehet, hogy a 8, 14 és 17 éves túratársaink megütköztek, hogy temetőben sétáltunk, de ez is hozzátartozik kultúránkhoz.
Meglátogattuk még a Szent Mihály templomot, a fele-fele arányú magyar és román támogatásból szépen felújított Mátyás szobrot és Mátyás király szülőházát. Ekkorra azonban már nagyon esett az eső, úgyhogy bemenekültünk egy étterembe és mindenki telerakta pociját, mert nemcsak szellemi táplálékkal élünk. Kolozsvárról a táborba menet ismét megjavult az idő, így összességében tartalmas napunk volt és jó érzéssel mentünk a táborzárásra, ,ahol többen is nyertünk a tombolán.
De a legtöbbet azzal nyertük, hogy már most tudjuk, jövőre Székelyudvarhely rendezi a vándortábort, Orbán Balázs, Tamási Áron, Márton Áron hazája, úgyhogy ez a tábor is csak jó lehet.
Búcsúként gitárkísérettel gyulladt a tábortűz, a fiatalok pedig hajnalik ropták az élő nosztalgia zenén a táncot.
A sátortáborok legnagyobb kockázata az időjárás. Az idén is szerencséseknek mondhatjuk magunkat hiszen napos időben állítottuk és bontottuk sátrainkat, kedvezett az idő t a tábor nyitón és a táborzárón is, túráinkon sem esett, Kolozsváron még bóklászhattunk a Házsongárdi temetőben is az eső előtt.
A Kolozsváriaknak köszönjük a rendezést.
Nagyon örülök és hálás vagyok, hogy élvezhettem a XX. Vándortábor élményeit, sok sikert, erőt és kitartást kívánok a Székelyudvarhelyieknek a következő tábor megszervezéséhez.
A Kékes Turista Egyesület készül az újabb táborba én magam pedig megszervezem a táborba utazást, mert erre kötelez az a szép ajándék, amit táborozó társaimtól kaptam.
Gyöngyös, 2011. augusztus
Dr. Katona Klára
Kékes Turista Egyesület