Élménybeszámolók - lista

2010. szeptember 25.

Kékes TE Szakmai tanulmányút
2010. szeptember 25-26.
Ács – Bábolna – Alcsútdoboz

Egyesületünk immár hagyományosan szeptember végén hívja a legtöbbet dolgozó tagjait kétnapos együttlétre, munkájuk elismeréseként.
Ez évben 41-en kaptak meghívást, de elfoglaltságok és betegségek miatt 28-an indultunk útnak szombat reggel.

Szakmai tanulmányutunk első napján társ civil szervezetünk városába, Ácsra látogattunk, a Természetjáró Bakancsos Klub vendégei voltunk.
Az utazás fáradalmait kedves fogadtatás, és terített asztalos vendégvárás feledtette. Rövid köszöntő és ismerkedés után ottani túratárs jóvoltából helyi sajtok ízeit kóstolhattuk, a különböző ízesítésű kis gömböcökből vásárolhattunk az itthon maradott családtagoknak is. A kezdeti jó hangulat megteremtésében fontos szerepet játszottak a logikai kirakó játékok, melyeket turista társaink gyakran közreadnak rendezvényeken. Az ördöglakattal és társaival bizony igen nehezen, vagy egyáltalán nem boldogultunk, de azért lelkesen próbáltunk egymásnak segíteni.

Útnak indulva a kisváros kulturális örökségeivel a „Zichy séta” keretében ismerkedtünk két lelkes bakancsos kíséretében. Rohonczi Fruzsina (aki civilben az önkormányzat munkatársa) és Cselovszki János tanár úr vezetett minket a nevezetesebb helyekre. A központban szobrok, emlékművek, nevezetesebb épületek, s a két templom bemutatására került sor. A túravezetésben a katolikus templomban a lelkész úr is segített. Séta közben vezetőink meséltek az ott élők életéről, a városban zajló fejlesztésekről, a programokról, rendezvényekről.
Visszatérve a kastélyba - mely most művelődési ház – annak igazgatója, Németh Gyula mesélt az épület történetéről, hasznosításáról, annak jelenlegi funkcióiról. Ez után épületen belüli sétára indultunk, kiállításokat, tárlatokat nézve. Az emeletre jutva kicsit irigyeltük a Bakancsos Klub helységét, mely sokkal nagyobb, mint a miénk s a belső parkra nyíló terasz is hozzá tartozik, ahol nagy kondérban főtt a vacsoránk. Illata belengte a környéket.
Tóth Jánosék még körbevezettek minket a kertben is, ami nyilván látott szebb napokat, de az öreg „mese-fa” és a római kövek felkeltették érdeklődésünket.
Kedves vendéglátóink nagy-nagy szervező munkával elérték, hogy meglátogathassunk egy szélerőművet. A környék közel 100 szélerőművének egyikébe kalandos buszozás után jutottunk, ahol Szakács Levente villamosmérnök, a szélerőmű kezelője várt minket, s lebilincselő szakvezetéssel mutatta be a 150 m magas, működő ipari létesítményt kívülről, belülről. Minden kérdésünkre türelmes és kimerítő válasz kaptunk, egészen lelkesek voltunk az élménytől.
Mindezt vendéglátóink képesek voltak még fokozni, mert az újabb megálló a helyi pálinka főzde volt. Ott Pok Tamás mutatta be a berendezéseket, a technológiát, ismerkedtünk szakmai fortélyokkal, hatályos rendelkezésekkel e hungaricum előállításának témakörében, s természetesen a végterméket ízlelgetni is lehetett. A 9 féle párlat között egészen különlegesek is voltak, mint pl. a datolya pálinka.
A kevesebbet kóstolókkal a közeli mesterséges tó partján is sétáltunk, a halastónál horgászokkal, s a Concó-patakban pecázó gyerekekkel beszélgettünk.

Vacsoránk helyszíne a Magtár Galéria Teaház felső szintje volt, a nagyon ízléses, kellemes környezet s az időközben odavarázsolódott illatozó kondérunk csak fokozta az étvágyunkat. Köszönjük turistatársainknak a Rácz Péter irányításával elkészült nagyon finom zalai tájételt, a savanyú káposztás babgulyást, s a különlegesen finom házias kenyeret – ami a hasunkat illeti. Továbbá köszönjük a sok információt, élményszerűen átadott ismeretet – ami az eszünket illeti, s köszönjük a kedves fogadtatást, gondos szervezést, törődést, szeretetet – ami a szívünket illeti. Természetesen szeretnénk mindezt viszonozni, jövőre visszavárjuk a Bakancsos Klub tagjait a Mátrába!

Szálláshelyünket szó szerint „sötétben tapogatózva” sikerült megtalálnunk Bábolnán, helyismeret hiányában kalandosan szereztük meg a szobakulcsokat is, mindez azonban csak lendített a hangulaton. Nagyon kellemes alvóhelyünk volt a Pettkó-Szandtner Tibor Szakiskola kollégiumában, ahol összetartó csapatként együtt töltöttük az esti és reggeli órákat is. Maroknyian közülünk este még visszamentek Ácsra, meghosszabbítani a barátság óráit a Bakancsos Klubosokkal.

Második napunk egész délelőttjét Bábolnán töltöttük. A lótenyésztéséről, méneséről világszerte híres Ménesbirtokról igyekeztünk megtudni mindent, amit csak lehet, ebben maximálisan segítségünkre volt vezetőnk, Asboth Zsolt. (Akit szintén kicsit nehezen találtunk meg, …és nem az Õ hibájából)
A Lovas Múzeum megtekintése is már gazdagon gyarapította ismereteinket, ezt fokozta vezetőnk lebilincselő előadása. A Ménesudvarban mindent megtudtunk az épületekről, a múlt kimagasló tudású szakembereiről, híres lovakról, a magyar lovassport eredményeiről. Irodalmi, történelmi érdekességek, anekdoták tömkelegével tűzdelt vezetéssel néztük meg a lovardát, a kocsi múzeumot, a színháztermet, a Magyar kapu emeletén lévő természettudományi kiállítás - maradványát. Csodáltuk a gyönyörű lovakat az istállókban és lovaglás közben, s folyamatosan ittuk a tájékoztató minden szavát. Vezetőnktől elbúcsúzva még „elugrottunk” a csikó telepre, ahol az idén született csikókból sikerült meglátnunk néhányat.
Bábolna a rengeteg esztétikai és érzelmi élmény mellett a keresgélésről is emlékezetes marad. Bár ez a település nem nagy, az idegenforgalom számára kínált látnivalók koncentráltan helyezkednek el, nekünk valahogy semmit sem sikerült megtalálnunk egyből. …Mégis csak pozitív az emlék.

Az időjárás kegyes volt hozzánk egészen a következő programig.
Alcsútdoboz felé tartva sikerült utolérnünk a csapadékot bőven magukból ontó felhőket. A híres arborétumban a szakmai irányító, Solymár András vezette sorunkat a váltakozó intenzitású esőben. Mivel Õt nem zavarta a csapadék, és minket se látott nyafogós népségnek, a kötelezően megnézendő területek és növény példányokon kívül megmutatta az eredetileg kastélypark kezeletlenebb részeit is. A medve ház mérete megdöbbentően apró volt az állat méretéhez viszonyítva, szánakozva gondoltunk az egykor ide bezárt példányokra. A kastélyból sajnos csak annak főbejárati falrésze maradt ránk, a kápolna viszont használható. Rendszeresen helyszínül szolgál koncerteknek, esküvőknek. Az arborétumban van hazánk legnagyobb összefüggő hóvirág mezője, egyszer jó lenne márciusban is meglátogatni. Van egyfajta varázsa a több száz éves növények alkotta parkban való sétának, különösen esőben. Hogy az emlékezetesség fokozódjon, sikerült egy jókora felhőszakadást is megtapasztalnunk a végén.

Kissé nedvesen foglaltuk el helyeinket az autóbuszban, amit a szellőztető rendszer nem igazán tudott kompenzálni. Így belső ablaktörlésre is szükség volt pár km-en keresztül.
Mindkét autópályán baleset lassította hazafelé tartó utunkat, így a vártnál kicsit később érkeztünk Gyöngyösre.

Egyesületünknek a közösségért legtöbbet dolgozó tagjai ebben az évben is hasznos hétvégét tölthettek együtt:
- Szorosabbra fűződött kapcsolatunk egy természetjárásért rajongó másik civil szervezettel,
- újabb nemzeti értékekkel ismerkedtünk,
- s egymás társaságában töltöttünk értékes időt, mely összetartozásunkat erősíti.

Tóthné Kelemen Mária