Kékes Turista Egyesület logó
„Gyertek velünk, ...mert egyedül nem megy!”

  Élménybeszámolók - lista

Kirándulás a karatetáboros gyerekekkel

2010. július 20.
Balatoni nyaralásom negyedik napján megcsörrent a telefonom, melyben Szőrös Tóth Pista barátom csodálatos hangja szegezett felém egy kérdést: Volna-e kedvem egy alsó tagozatos diákokból álló csoportnak túrát vezetni a Mátrában? Rövid morfondírozás után igent mondtam.
Szőrös, Kápolnási Márton táborvezető karatemesterhez irányított, beszéljem meg vele a részleteket. Márton kettő darab túra vezetésére kért fel: Az első egy éjszakai rövid kiruccanás Mátrafüredről a Pipishegyi repülőtérig és vissza. A második egy nagyobb lélegzetű 7 km-es túra, Kékestetőtől Mátrafüredig.

A budapesti Áldás utcai Általános Iskola alsó tagozatos diákjai és fiatalabb hozzátartozói látogattak el egy hétre a Mátrába, Kápolnási Márton vezetésével.
Az első túrára július 20-án, kedd este került sor. Már a délutáni készülődés közben gondolataim a túra körül jártak: lelki szemeim előtt megelevenedtek annak a nyugdíjas csoportnak a tagjai, kik eltévedtek a Mátrában és egy éjszakát a szabad ég alatt töltöttek, és a Bakonyban társaiktól leszakadt gyerekek, kiket később egy egész falu keresett.
„Legföljebb elhagyom őket, és benne leszek a TV-ben.” - gondoltam magamban.
Kedd este 20:20-kor megérkeztem az Akadémiai üdülőbe, ahol a gyerekek és a két tanár néni már vártak. Bemutatkozás és a gyerekeknek tartott rövid tájékoztató (mit tegyünk, ha eltévedünk, van-e nálatok lámpa, figyeljünk menet közben egymásra, nézzetek a lábatok elé stb.) után elindultunk a Pipishegyi repülőtér irányába. Én elöl, mint a túravezető, a két tanár néni pedig hátul zárta a sort. A gyerekek igen nagy érdeklődést tanúsítottak felém: Mitől lehet ekkorára nőni? Mi történt a hajaddal? Mennyi túrát vezettél már a Mátrában? Sokat fogunk menni? és még ezernyi kérdés repült felém.
Márton, ahogy a gyerekek nevezik: Marci Szenszej, autóval kicsit előrement és az erdészeti iskola mellett várt bennünket, ekkor láttam meg őt élőben, fizikailag először, egy 40év közelében járó (fiatalember) személyében jelent meg. Ennek nagyon megörültem, mert telefonban őt kérdezés nélkül egyből tegeztem. Jól nézett volna ki, ha egy idősebb bácsit tegezek. Marci Szenszej térdműtéten esett át a közelmúltban, ezért nem tudta a túrákat levezetni és velünk jönni. Üdvözlés és rövid beszélgetés után indultunk tovább a gyerekekkel az erdészeti iskolán keresztül a „vaddisznócsapásnak.” Így neveztem a gyerekeknek azt a meredek emelkedőt, mi a repülőtér felé visz bennünket.
A gyerekek szerencsére nagyon élvezték ezt a kaptatót, de mondogatták:
„Reméljük, visszafelé nem erre jövünk.” Megnyugtattam őket, hogy nem, de bizony erre sikeredett a visszafelé vezető út is. A vaddisznócsapást követő sűrű bozótosból kiérve megérkeztünk a reptér felső részéhez. Érdekes látványt nyújthattunk a reptér túlsó végén lévőknek, mint megannyi himbálódzó lámpasorból álló kígyó hömpölyögtünk keresztül a reptéren a kiszolgáló épületekig. Itt pihenőt tartottunk, melynek keretében elmondtam a gyerekeknek, hol vagyunk, erre látható a Sár-hegy kontúrja, tetején az adó és relétornyokkal, jobbra Kékestető, az ország legmagasabb pontja, tőle kicsit balra pedig Galyatető. Mikor nyugatra néztem, hatalmas Cumulonimbus felhőt pillantottam meg az égen, melyet a lenyugvó nap utolsó sugarai sötétbordóra, néhol aranysárgára festettek. Ezen fellelkesedve előadást tartottam a gyerekeknek a zivatarfelhőkről és a zivatarokról. Még akkor nem is gondoltam, mennyire ideüt ez a téma. A kisebbek és óvodások elálmosodtak, ez a jel arra buzdított, ideje hazamennünk. Hazafelé vezető úton az égre tekintve láthattuk, hogy az említett Cumulonimbus felhőben óriási villámok cikáztak mindenfelé, megvilágítva magát a felhőt és környezetét. A gyerekek nagyon élvezték, számolták a villámokat. A tanár nénik aggódva kérdezték: Hazaérünk, még ide nem ér? Igen, hazaérünk, mondtam megnyugtatóan. Rövid időn belül visszaértünk a vaddisznócsapáshoz, melyen a leereszkedés nadrágféken, kezemet megfogva, háton, hason, de végül esésmentesen sikerült. A nagyobb gyerekek ügyesen megoldották ezt a feladatot, a kisebbeknek elkelt a segítség, de ők is nagyon ügyesen leküzdötték az akadályt.
Az Erdészeti Szakközépiskola területén vannak vaddisznók, de sajnos őket nem találtuk. A nagyobb gyerekek egymás heccelésével múlatták az időt, vaddisznófantomokat látva, imitálva az erdőben. A zivatarfelhő által hajtva gyorsan kiértünk a kerékpárútra, és megérkeztünk a szálláshelyre. A gyerekek elköszöntek tőlem, és nyugovóra tértek.
Marci Szenszej és az egyik tanár néni társaságában megbeszélést tartottunk a büfésoron a csütörtöki programról, ismerkedés és a Mátra turisztikai értékeinek feltérképezése mellett. Már majdnem éjfél volt, mikor elköszöntünk egymástól, a csütörtöki viszontlátás tudatában.

Csütörtökön az erőműves tanfolyam és az ebéd befejeztével egyből indultam Mátrafüredre. A megbeszélt időponthoz képest egy kicsit késtem, de Márton (Marci szenszej) autójával felvitt Kékestetőre a gyerekek után. Előbb érkeztünk, mint a gyerekek, így maradt egy kis időnk taktikai megbeszélésre. A kékestetői buszváróban fogadtam a gyerekeket, mikor megérkeztek. A csúcskőhöz felérvén a gyerekeknek nagy örömben lehetett részük a kő előtti bazársort bejárva.
Mindenféle túrához szükséges dolgot vettek magukhoz:
- rázós rágó
- takonylabda
- ördög patron
- lézerkard
- világítós nyalóka

Ezek a kellékek felvidították a túra résztvevőit. Nem is gondoltam volna soha, hogy az ördögpatronnal és a rázós rágóval ennyit lehet hülyéskedni. :-)
Utunk Kékestetőt elhagyva a Déli sípályán folytatódott. A sípálya lejtését kihasználva a gyerekek nagyokat szaladtak lefelé a fűben. A pálya aljához közeledve egy szekérúton balra fordultunk, hogy a Somor-forrás mellett elhaladva elérjük a kék kereszt jelzést. Nagy bánatunkra a forrás tönkre volt menve, ki volt apadva, a mellette csak egy nagyon vékony erecske csurgadozott. A gyerekekkel jó tempóban haladtunk, még az óvodások is bírták szusszal, mikor a távolban láncfűrészek hangját lehetett hallani. A hangok a Ménes-csapási-fenyves felől jöttek. A fenyvest favágók tarra vágták.
Egy-két fa állt már csak a hegyoldalban. A gyerekek ámulattal nézték a több, mint 20 méter magas eldőlő fákat. Kis idő után minden fa dőlését vááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááápfffffff hanggal kísérték, melynek hangsúlyozásában ámulat mutatkozott. Még sosem láttak ilyet. Kis pihenő és a fák évgyűrűinek megszámolása után folytattuk utunkat Mátrafüred felé. A lefelé tartó utat elhagyva, betértünk a Remete-barlanghoz. A látvány, mi fogadott bennünket, igen megdöbbentett. A barlang emberi ürülékkel kikenve, papír a földön, szemét mindenhol. Igen elszégyelltem magam, jó helyre hoztam a gyerekeket.
Így hát hamar folytattuk utunkat tovább. A túra utolsó része unalmassá vált a gyerekek számára, kifogytak az ördögpatronból, már nem okozott izgalmakat a rázós rágó, egymás ugratása sem volt már annyira vicces. Láttam rajtuk, hogy unják, de még hátra volt 1 km. Nagyon nehezen telt az idő, minden percben megkérdezték: Mikor érünk már oda? Mennyi van még hátra? Sokat megyünk még? „Már csak pár perc!” - nyugtattam őket. Annyi is volt, mert megérkeztünk a Benevárhoz. A Benevár rövid körbefutkározása után szusszantunk egyet, míg a kis csapat utolsó tagja is, megérkezett. „De hát innen már csak 5 perc.” - rikkantott fel egy gyermek.
Gyors menetelésbe kezdtünk, míg el nem értük a Mátrafüredi Bene-patakot. A gyerekeknek itt már ismerős volt a környék, újból jókedvű csintalankodásokba kezdtek. Aztán az Akadémiai üdülő felé vettük az utunkat, melynek oldalában elköszöntem a gyerekektől, a legközelebbi viszontlátás reményében. Ekkor még nem tudtam, hogy nagyon hamar viszontlátom őket. A gyerekek, mint parancsot teljesítő robotok mentek a szálláshelyükre, nem kellett őket noszogatni. Márton a Mátrafüredi buszmegállóban várt engem.
Megköszönte a túrák vezetését, egy könyvvel ajándékozott meg, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök, kellemes emlék a kis csapattól. De ennyivel nem szabadultam :-), vacsorára invitált, melyet kis hezitálás után elfogadtam. Megmondom őszintén: már nem emlékszem, mit vacsoráztunk, bundában volt valamilyen hús, rizzsel és zöldségkörettel. Vacsora közben jóízűen beszélgettünk a gyerekekről, a borokról és persze rólam. :-)
A gyerekek nagyon jó élményeket szereztek nekem, a velük eltöltött két nap során. Ezúton is köszönöm Mártonnak, a gyerekeknek és a tanár néniknek az ajándékot, az eltöltött két napot, ha jövőre erre járnak, remélem, még találkozunk.

Papp Róbert

 BEJELENTKEZÉS

Ha a kekesturista.hu oldalon minden funkciót el szeretne érni, be kell jelentkezni!

Felhasználónév:

Jelszó:

 REGISZTRÁCIÓ

Ha még nem regisztrált látogatónk, akkor itt megteheti!

 

 LEGUTÓBBI HÍREINK

 FONTOSABB ESEMÉNYEK

 ESEMÉNYNAPTÁR

2017. szeptember
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
25
26
28
29
30
 
2017. október
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
 
 
 
 
1
2
4
5
6
8
9
10
11
12
13
15
16
18
19
20
22
23
24
25
26
28
29
31
 
 
 
 
 
2017. november
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
15
16
17
19
20
21
22
23
24
25
26
27
29
30
 
 
 
1plusz1 százalék
Egererdő Zrt.
Kékes Turista Egyesület - 3200 Gyöngyös, Török Ignác u. 1. - info@kekesturista.hu