Kékes Turista Egyesület logó
„Gyertek velünk, ...mert egyedül nem megy!”

  Élménybeszámolók - lista

Mária-út a Mátrában

2008. április 06.
Az elmúlt hétvégén különös túraélményem volt.

Néhány héttel ezelőtt elképzelhetőnek tűnt, hogy az idén végre részese leszek a csíksomlyói búcsúnak. Keresvén a csatlakozás lehetőségeit, bukkantam a Mária-úti zarándokok nyomára. Időközben rájöttem, hogy ez most még nem aktuális, de legalább szerettem volna azokkal találkozni, akik mennek (ráadásul úgy, ahogy én is szeretnék majd egyszer: gyalog!).
A Mária-út (www.mariaut.hu) Mariazell és Csíksomlyó között épülő magyar zarándokút, melynek a Budapesttől keletre tartó szakaszán zajlik éppen a próbazarándoklat (vagy ahogy mi mondanánk, a bejárás).
Április 1-én, a Normafa melletti Szent Anna kápolnától indultak el néhányan, hogy egy-két hetes szakaszokban hozzásegítsék Ildikót (aki mellesleg teljesítménytúráink többszörös résztvevője is) nagy célja beteljesítéséhez, hogy Pünkösdre elérje a magyar Mária-kultusz legkeletibb búcsújáróhelyét. Útközben igazi zarándok-szemmel figyelhetik a sokszor végigtervezett, kisebb szakaszokban többszörösen bejárt utat, visszaigazolják, vagy módosításra késztetik őket a mostani tapasztalatok.

Szombaton reggel a lőrinci templom előtt Molnár Zsolttal vártuk őket, hogy belekóstoljunk e különleges túra hangulatába, s ha tudjuk, segítsük őket a Mátraalján.
Négyen voltak, két fiatal és két idősebb, két nő és két férfi, négy vidám, kiegyensúlyozott ember, akik Isten bizonyosságával áthatva rendületlenül haladtak az Úton: Dominika, Ildikó, János és Pali. Kísérőik közül néhányan itt váltak le, s az előző este hazautaztak, de rajtunk kívül is akadt erre a napra két új útitárs, Kati és Karcsi jött most Pestről. Aznapi célunk Ecséden és Nagyrédén keresztül Gyöngyös volt, elég határozott útvonal-elképzeléssel. Jánoson, aki e szakasz szervezője és Palin, a térképészeti felelősön látszott, hogy jól felkészültek, nemcsak fejben, de autóval is alaposan bejárták már a terepet.

A várost a Zagyva-hídon hagytuk el, ahol Zsolt rögtön útvonal-módosítást javasolt: hagyjuk az aszfaltot, menjünk inkább a gáton, aztán majd találunk egy átkötést. S mivel kerékpárral volt, engedélyt is kapott a felderítésre, de nem bizonyult egyértelműen nyerőnek az ötlet. Én egy temetői kitérőt iktattam be, részben azért, hátha van egy hátsó kapu, amellyel rövidíthetünk, de főleg a tavaly odatemetett munkatársam sírját akartam felkeresni. Utat a temetőn át nem leltem, de a sírt sikerült megtalálnom, s kicsit elbeszélgethettem szegény Lajossal.
Az országutat nemsokára elhagyva, a kisgombosi öreg tölgyes tanösvényének első állomásánál tartottuk az első pihenőt, s rájöttem, ez nem egy teljesítménytúra: akkor állnak meg, amikor valamelyikük fáradni látszik, s akkor indulnak tovább, amikor jól esik… Persze, ez már az ötödik napjuk volt, közeledtek a századik km-hez, volt idejük egymás gyalogszokásait kiismerni.
Rövidesen elértük a Hatvanból Rózsaszentmárton felé vezető, pirossal jelzett utat, melyet három éve éppen mi, a Hérics és a Kékes turistái festettünk fel (nem is felejtettük el ezt hangsúlyozni!). Sajnos a Mátraalja nem csábítja gyaloglásra az idegent a turistaútjaival, s a helyiek is ugyancsak elszoktak a közlekedés e módjától (mindenhol megnéztek maguknak minket; abból az irányból rég nem láthattak gyalogosokat jönni, pláne hátizsákkal! Na, majd megszokják!). Reméljük, egy-két év múlva az új jelzésen nemcsak „idegenek”, de a helyiek is közlekednek majd; például a lőrinciek és a rédeiek az Ecséd melletti Szentkút-völgyi Szűz Mária kápolnához, ahol minket oly nagy szeretettel fogadtak! (Zsolttal előtte próbálkoztunk Rózsaszentmárton és Gyöngyöspata felé téríteni a csapatot, de ők tudták, miért inkább ezt a szép, új templomocskát választották. Reméljük, a patai templom sem marad ki a végleges útvonalból…). Nagyon komoly és elszánt, de amellett szívélyes emberekkel találkoztunk itt, akiknek láthatóan az életcéljuk a kegyhely kiépítése; most éppen zarándokszállást terveznek, amit napkollektorokkal és egy szélkerékkel fognak ellátni! S ilyen finom gulyást sem ettem mostanában (főleg templomban!).
Innen esőben folytattuk az utat Nagyréde felé. Mivel közülünk még senki nem lelt igazán esőálló kabátot és cipőt, a rédei presszóba sűrű elnézés-kérésekkel merészkedtünk be, de nagyon kedvesen fogadott minket a pultos-lány és a törzsközönség is (őket is csak az eső verte be ide) s rövid ismerkedés után egyikük fel is ajánlotta, hogy hétfőn elviszi az egész csoportot Kecskemétre, ami ugyan nem esik útba, de legalább lesz egy kis pihenő! S lett forralt bor is, igazi rédei rizlingből…
Visszanyerve túrakedvünket, az esőre már nem is hederítve felkerestük még a szépen rendben tartott, Szent Imre tiszteletére emelt templomot (ha arra jársz, keresd meg Kalkuttai Szent Teréz üzenetét!), majd a gyöngyösi földút melletti keresztnél imával köszöntük meg a napot.

Másnap Szabina lányom is velünk tartott, és egy újabb Mária-utas zarándok, Laci is csatlakozott a csoporthoz. Indulás előtt voltak a Barátok templomában a reggeli szentmisén, ahol megtudták, hogy az atya is készül Csíksomlyóba, s most először vesz majd részt a katolikus magyarság e nagyszerű seregszemléjén. Ez a megható találkozás megalapozta a nap hangulatát: bár a Sár-hegy – nevéhez híven – most igazán vendégmarasztalónak bizonyult, a tetőre kiérve a gomolygó páratömegből időnként feltáruló panoráma lelkes magyarázatra késztette Jánost, akinek a Pipis-hegyen volt valamikor az első munkahelye. Nagy elismerést keltett a tanösvény is: lelkemre kötötték, hogy adjam át köszönetüket Molnár tanár úrnak és társainak!
A déli harangszó az abasári templomból éppen felért a hegyre, amikor megpillantottuk a Szent Anna kápolnát (sajnos megint megrongálták; a villámhárítót is kitépve a falból mászott fel valaki a toronyhoz, s szaggatta le a rézburkolat egy részét...). A tó is szép volt, megint van benne víz.

Innen - a Rákóczi-utat elhagyva - az abasári borúton indultunk a Dobóci-lapos felé. Kisütött a Nap is, a fűben a törpe nőszirmok, tavaszi héricsek és még sok más, számunkra névtelen virág rázta le magáról a vízcseppeket. Társainknak természetes volt ezt a szépséget dallal megköszönni, s milyen örömmel tették! S mivel Szabinkát is bevonták a kórusba, egyedüli hallgatója voltam a színeket üdvözlő indulójuknak…
Elérve Pálosvörösmartot, egy borkóstolásnak éreztük idejét, s amint ezen tanakodtunk, megszólított minket a szélső házból egy asszony. Kiderült, hogy ő is Csíksomlyóba készül, bár azt még nem tudja, mikor sikerül összejönni egy buszra-való társaságnak. Bort ugyan nem tudott adni, de így a vize is nagyon jól esett mindenkinek.
Az erőművi tó tápcsatornája mentén mentünk a volt laktanya kerítéséig. Ezt sajnos egy pocsolyás, rossz úton kellett megkerülnünk, de aztán a műutat elérve, a szőlők menti füves úton gyorsan haladtunk a markazi faluszélen álló kápolnáig. Egy kis pihenő után itt elváltak útjaink: a zarándokok a tavat délről kerülve a régi posta-úton indultak tovább Domoszlóra, mi pedig a buszmegálló felé vettük az irányt.
E két nap nemcsak egy szép emlék számunkra, akik találkoztunk a Mária-út első zarándokaival, sokkal inkább egy reménybeli kapcsolat olyan igaz emberekkel, akik az Út révén minket is segíthetnek, hogy értelmesebbé és teljesebbé tegyük az életünket.

Utóirat: Másnap kérdezősködtem felőlük az egyik domoszlói munkatársamnál. Természetesen találkozott velük: nyilván finnek – gondolta, mert ott minden idegenről ez jut a helyiek eszébe - de aztán feltűnt neki, hogy milyen jól elbeszélgetnek egy nénivel: hát akkor turisták, de ilyen későn indulnak a Mátrának…, tőlem tudta csak meg, hogy Domoszló mostantól zarándokszállás is!

Merva László








 BEJELENTKEZÉS

Ha a kekesturista.hu oldalon minden funkciót el szeretne érni, be kell jelentkezni!

Felhasználónév:

Jelszó:

 REGISZTRÁCIÓ

Ha még nem regisztrált látogatónk, akkor itt megteheti!

 

 LEGUTÓBBI HÍREINK

 FONTOSABB ESEMÉNYEK

 ESEMÉNYNAPTÁR

2017. november
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
29
30
 
 
 
2017. december
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
 
 
1
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
2018. január
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
 
 
1plusz1 százalék
Egererdő Zrt.
Kékes Turista Egyesület - 3200 Gyöngyös, Török Ignác u. 1. - info@kekesturista.hu