Kékes Turista Egyesület logó
„Gyertek velünk, ...mert egyedül nem megy!”

  Élménybeszámolók - lista

Mátrahegy teljesítménytúra 40km - 2007. március 17.

2007. március 17.
Tulajdonképpen azért indultam el a Mátrahegy 40-es túrán, hogy kipróbáljam: mit bírok. A tervem az, hogy elindulok a Mátrabérc 56-on. De gondoltam: nem lehet ennek ész nélkül nekimenni, ezért úgymond ki kell magam próbálni. Így esett a választás a Mátrahegy teljesítménytúrára. S ha már lúd, akkor legyen kövér. Elsőre a 40-es távot választottam. A fejemben kész volt az útvonal – de a lábaimban kevésbé. Az érkezéshez előzetes logisztikai megoldást kellett találnom, mert ugye Dámóc, ahol lakom, (sajnos) nem a Mátra aljában van. Hajnali 2.30-kor kelés, 3 kor indulás egy barátommal autóval Mátrafüredig (227 km). Már 6-ra az iskola előtt voltunk, de tapasztaltuk: van, aki nálunk is korábban érkezett. A szervezők Profi módon nekikészültek a nevezésnek, jómagam a neten előre bejelentkeztem, így nem volt semmi macera.

7.05 ös idővel elindultam életem első teljesítménytúrján (akkor még nem tudtam: mire is vállalkoztam...) A Muzsla-tetőre iszonyatosan gyorsan felértünk, annyira, hogy a szervezők csak pecsételtek, míg az időm le is maradt a lapomról. Már ekkor éreztem: ez nem sétagalopp lesz számomra. Sástón az étteremhez 7.47-re értem, amit kifejezetten jónak tartottam. Majd a következő pontig a lefelé menettel nem volt semmi gond, de a Lajosháza utáni kaptatón felfelé már éreztem: a pulzusom sem 72, az biztos. Köves-bércen jó volt a kis csoki, meg ittam egy kis vizet. 8.46-ra értem ide. A 8940 méterhez 1 óra 41 perces idő – kezdőként ez nem is olyan rossz. Tudtam, hogy Galyatetőig hosszú út vár rám, és azt is, hogy bizony Karos-híd után két szép emelkedő fűszerezi ezt. A 160 m-es részemelkedőn nem volt gond, de a 255 – azt már éreztem, hogy nem semmi. Útközben beszélgettem egy túratársammal, ami picit elvette a figyelmemet az emelkedőktől. 10.58-ra értem Galyatetőre. Sajnos mind a két térdem felett görcsölt a lábam. A szervezők lepecsételték a lapomat, még a táskámba is eltették, mert én csak fetrengtem a fűben. Az almát olyan gyorsan megettem, mint még életemben soha. Volt egy kedves túrázó hölgytársam, akitől Magne B6-ot kaptam ampullában – azt megittam, és hála Istennek utána a görcsök megszűntek. Feltankoltam egy flakon vízzel, és irány Parádsasvár. Ekkor jött az újabb problémám. A lefelé menet kikészítette a térdemet rendesen, de azért 12.37-kor pecsételtem. Majd felmásztam Sós-cseri-tetőre, akkor már hangosan feljajdultam, úgy fájt a térdem. Előttem 3 hölgy szúrt e bélyegzővel , majd megjegyezték: fiatalember, mi ez a jajgatás 13 km után? Erre mondom nekik, hogy 24-en vagyok túl, ami picit meglepte őket. Paródóhutáig nagyon jó volt ott fenn a gerinc alatt a szerpentinen végigsétálni, szerintem egyik legszebb meg legkönnyebb része a túrának. A faluba lemenet megint vacakolt a térdem. Nagyon kedvesek voltak a pecsételők, a szerény biztatásuk igazán jól esett. Itt 13.49-kor pecsételtem. Ami ezután következett, az maga volt a pokol számomra. Klarissza-csevice után felfelé azt gondoltam: itt a vég. Rettentően lelassultam, többször megálltam, egyszer leültem. Jól esett, hogy többen is érdeklődtek: minden rendben? Miután bólintottam, továbbviharzottak, én meg mint a csiga, csak vánszorogtam. Tudtam: lesz egyszer egy holtpont, csak azt nem, hogy mikor. Na a Pisztrángos előtt, amikor először kell az aszfalt úton átmenni, eljött ez a pont. Leültem az út szélére, s azt mondtam magamban: hazamegyek, majd megírom a szervezőknek e-mailben: jó túra volt, csak én nem bírtam. Elővettem a térképet, s azt láttam: többet jöttem felfelé, mint ami még hátravan. Meg az is bennem volt, hogy a ha feladom, ellenőrzőponton adjam fel. Így hát elindultam felfelé. A második aszfaltos útszakaszon, ami elvitt a Pisztrángos-tóig, szinte teljesen felfrissültem. Éreztem, hogy fáradt vagyok, de volt kedvem továbbmenni. 15.11-es pecsét után indultam meghódítani a Kékest. Töbszöri pihenéssel, de 16.21-kor már pecsételtem a csúcson. A forró tea kifejezetten jól esett. Ekkor még úgy éreztem: meglesz ez a túra. De nem vettem figyelembe hogy, mit bírnak a lábaim, főleg a térdem. A Vályús-kútnál nagyon beleállt a lábamba a fájás. Ez a lefelé menet nem volt valami könnyű séta. Összeszedtem minden erőmet, a fájdalomra nem figyelve teljes erővel mentem Mátrafüred felé. Sajnos 18.29-re értem be, ez kívül esett a szintidőn. De ezt sem bántam.

Életem első teljesítmény túráján 43,42 km-t mentem 11 óra 24 alatt. Ez azért egy gyakorlatlan kezdőtől nem is rossz, ugye?

A Profi szervezőknek csak köszönet jár! Most már tudom: minden nap mozogni, hogy a Mátrabércet is bírjam!... Remélem sikerrel!


ezsau

 BEJELENTKEZÉS

Ha a kekesturista.hu oldalon minden funkciót el szeretne érni, be kell jelentkezni!

Felhasználónév:

Jelszó:

 REGISZTRÁCIÓ

Ha még nem regisztrált látogatónk, akkor itt megteheti!

 

 LEGUTÓBBI HÍREINK

 FONTOSABB ESEMÉNYEK

 ESEMÉNYNAPTÁR

2017. szeptember
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
25
26
28
29
30
 
2017. október
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
 
 
 
 
1
2
4
5
6
8
9
10
11
12
13
15
16
18
19
20
22
23
24
25
26
28
29
31
 
 
 
 
 
2017. november
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
15
16
17
19
20
21
22
23
24
25
26
27
29
30
 
 
 
1plusz1 százalék
Egererdő Zrt.
Kékes Turista Egyesület - 3200 Gyöngyös, Török Ignác u. 1. - info@kekesturista.hu