Élménybeszámolók - lista

2020. március 07.

A Kékes Turista Egyesület az idén is megrendezte a szokásos Mátrahegy teljesítménytúráját. Szerencsére egyre többen túráznak, és van egy része a túrázóknak, akik a teljesítménytúrákat szeretik. Jómagam is elég sokat túráztam és túrázom most is. Sokakkal beszélgetve az évek során arra jöttem rá, hogy nagyon sok teljesítménytúrázó nincs is tisztában azzal, hogy mekkora munka van abban, hogy Õ igazán jól érezze magát egy teljesítmény túrán. Látom saját egyesületemnél is, hogy az emberek szívesebben túráznak mint rendeznek, így vagyok ezzel magam is. Elég sok túráról írtam már, úgy érzem most a másik oldalról is kell írnom egy beszámolót.

Évek óta pontőrködöm a Kékes Turista Egyesület túráin, azt hiszem elég jój ismerem ezt a kemény, nem szeretem feladatot. Irén szólt az idén , hogy Sástónál kellene pontőrködnöm. Már a túra előtt megfogalmazódott bennem a gondolat, most ezt meg fogom írni. Mielőtt egy túra megrendezésre kerül rengeteg dolgot el kell intézni. Meg kell tervezni az útvonalat, meg kell kérni a szükséges engedélyeket. Gondoskodni kell az indító és a beérkező állomás helyéről, mikor ez már mind megvan, akkor jöhet a túra meghirdetése kiírása.

A túra előtt az útvonalat be kell járni /sajnos vannak olyan egyesületek, akik ezt elmulasztják/, kijelölni az ellenőrzési pontokat. Oda pontőröket kell toborozni. Nem igazán népszerű feladat. És még egy csomó dologról említést se tettem, mert most egy pontőr munkájáról gondoltam írni egy-két szót. Szombat reggel felvettem Gabriellát 6:15-kor Gyöngyösön. Felmentünk Mátrafüredre az erdészeti szakközépbe az indító állomásra. Felvettük a csomagunkat, Sándor még nem érkezett meg, de nekünk 7-kor nyitni kell az ellenőrző pontot, így nem vártunk tovább, majd jön utánunk.

Sástóra érvén elfoglaltuk helyünket a Sástó Éterem teraszán. Ilyenkor ki kell helyezni a táblákat, hogy ellenőrző pont következik. Ebből van négy, mivel ide jönnek a 40 km-esek és a 10 km-esek is. Az ellenőrző pontra kitettük az ellenőrző pont bóját. Mire ezzel elkészültünk, befutott Sándor is. Leellenőriztük, hogy minden rendben van-e. Úgy találtuk, igen, jöhetnek a túrázók.

Jöttek is sorban, mivel mi régi motorosok vagyunk, sokan tudják, ahol mi vagyunk,ott szép szóért lehet kapni némi biztatást. Mivel holnap van a nemzetközi  nőnap, most a hölgyeket részesítettük előnyben. Azért egy-két régi motorost se engedtünk el megfelelő muníció nélkül. Az egyik túrázónak beszakadt a cipője, nem volt lelkünk elnézni mit kínlódik össze vele. Gabi elővette a mindenre jó szikszalagot és alaposan körbetekerte vele a cipőjét. Mert egy jó pontőrnél mindig mindenre van megoldás. Szerencsére nem jött be a beharangozott rossz idő, bár sajnos többen meg ijedtek és nem jöttek el.

Jöttek sorban a 40-esek; kemények, velük nincs sok gond. Tudják az utat, edzettek, mennek mint a gép. Egy-két szóváltás az ismerősökkel, gyorsan telik az idő. De mikor épp nem jön senki, hiába az aránylag jó idő, az egy helyben állás, ülés csak kellemetlen. Ebben a munkába az a nehéz, hogy még mások küzdenek, a távval, itt az egy helyben maradás a legrosszabb.

Lassan el fogytak a 40-esek, megjött a seprő ( bár mindenki saját felelősségére indul, el ez az az ember, akit a tisztességes szervezők  -mikor már mindenki elindult egy távon-, indítanak maguk közül, aki jól ismeri a terepet. És ellenőrzi mindenki beért-e egy egy ellenőrző pontra, és ha valakinek valami baja esnék, intézkedik a segítségről. Mindenki lement a 40-esek közül, költözhetünk a másik oldalra. Maradhattunk volna itt is, de mi nagyon segítőkészek vagyunk és mivel a 10 km-esek más irányból jönnek és más irányba mennek, segítünk nekik annyit, hogy ne keljen egy kunkort csinálniuk.

Átszereltük a táblákat, a bóját, és mi is átmentünk Sástó másik részébe. Ezzel aránylag gyorsan elkészültünk és ekkor jön a neheze a várakozás. Közben a szél is feltámadt és a napocska csak nagyon halványan szórta ránk a sugarait, így azok nem tudtak átmelegíteni, a szél erősebbnek bizonyult nála. Jó sok idő eltelt, míg megjött az első 10 km-es. Ezek már nem annyira profik, nem nagyon sietnek. Baráti társaságok, családok, idősebbek, stb. Szóval elég rapszodikusan érkeznek. Itt már néha elkél egy-kis segítség, útba igazítás, biztató szó. Itt azért nagyobb időközök kimaradnak, míg érkezik valaki. A szél viszont nem tágít, sőt erősödik is. Itt már nagyon várjuk, mikor érkezik a seprő. Szerencsére fel-fel tűnik egy-egy ismerős arc, akivel lehet szót váltani.

Mikor senki nem jön, figyeljük a kirándulókat, útba igazítjuk, aki kéri, de azért nehezen peregnek a percek. A végén nagyon lassan csordogálnak az emberek, egyszer csak mégis feltűnik egy vidám kis társasággal Anna is, aki ezen a távon seper. Fényképezkedés, pakolás és irány a cél. Üdvözöljük a célnál dolgozó társainkat, megkapjuk a rendezői jelvényt, finom babgulyást, kissé kiengednek elgémberedett tagjaink. Elbúcsúzunk mert ők még egy ideig maradnak, és irány haza.

Szőrös