Élménybeszámolók - lista

2017. június 24.

Szombat reggel kissé fáradtan ébredtem a tegnapi Karcsi bácsi túra után. (Ez a „rövidebb de, meredekebb” nem jött be igazán.) Kissé melankolikus hangulatban ballagtam a buszmegállóba.
Azon merengtem, mi lenne ha mégis a Tisza-tó kerülőre mentem volna. A buszmegbe már ott volt Marika és örömmel fedeztem fel Attilát. Jöttek sorban a többiek is, megérkezett Tibi, a túravezető is.
Galyatetőn, míg a többiek poroszkáltak mi Mártival elhúztunk a „könyvtárba” és bevettük a „reggeli lapokat”. Hamarosan csatlakozott Gyuri is. A parkolóban gyülekeztek a többiek, mi is elindultunk. Nagy örömömre Juditék jöttek szembe velünk. /Öten jönnek és két kutya./ Meghallgattuk Tibi bácsi eligazítását és elindultunk Mátraalmás felé. Már most erősen tűzött a nap és a szél se lengedezett. Szerencsére az erdő sokat felfogott a hőségből.
Mikor elértük az irtást, eszembe jutott, amiikor két évvel ezelőtt Tibivel bejártuk ezt az útvonalat festés előtt. Óriási sár volt. Alig tudtunk átevickélni rajta. Most elég kopáran néz ki. Semmi sem állta útját a perzselő napnak. A falu előtti tisztáson készítettünk fényképeket a „Muzsikál az erdő” tiszteletére faragott fánál /gyönyörű munka/. A faluban, mint mindig most is kedvesen fogadtak minket. Meg is beszéltük, hogy a Mikulás túrára ismét forralt borral várnak ránk. Falatozás, nézelődés után (a Mátra talán legszebb faluja) megkoszorúztuk a Peták István-emléktáblát. (Sokan nem tudják, hogy milyen szerteágazó tevékenységet folytatott. Az Õ ötlete volt a Másfél millió lépés Magyarországon. Volt elnök is és több turistautat festett fel személyesen.)
Befejezvén a pihizést, elindultunk vissza Galyatetőre a zöld körön. Ez kissé húzósabb volt, mint a lefelé menet. A forrás mellett elhaladván örömmel tapasztaltam, hogy most nincs az a szinte áthatolhatatlan ingovány, amibe annakidején derékig beragadtunk... Mire a „könyvtárhoz” értem, Gyuri már a déli lapokat „olvasgatta”. Magam is kértem egyet. Mikor a többiek is megérkeztek, elbúcsúztunk a rövid körösöktől és elindultunk az országos kék jelzésen a Vörösmarty turistaház felé. Mikor elértük a kanyart, most is több autó állt ott és gyönyörködtek a kilátásban, mi is ezt tettük egy rövid ideig.
A Rudolf-tanyai elágazónál azon meditáltam miért is nincs itt egy kutyakaparó? Vércverésnél van sokak szerint a legszebb kilátás Parádra. Miközben a Csór-hegyre araszoltam fölfelé, eltűnődtem azon, hogy itt mindig a másik oldal felől jöttem eddig, azt az egy alkalmat kivéve mikor Teknősbékával a Merva Laci vezette templom túrán itt már ránk esteledett. Lefelé a lejtőn már csak poroszkáltunk. Szinte egyszerre értünk a busszal a buszmegállóba. Szép túra volt köszönet érte!

Szőrös