Élménybeszámolók - lista

2015. október 17.

A Kékes Turista Egyesület október 17-ére hirdette meg szokásos Kegyeleti túráját. Egész hétre pocsék időt jeleztek, és sajnos igazuk lett. Még nem hevertem ki rendesen a megfázásomat, az időtől tettem függővé, hogy megyek-e.
Szombat reggel még esett az eső, de délfelé elállt. Gondolkodtam, hogy lesz-e kedvem Füredről legyalogolni a túra után. Úgy döntöttem: nem. Autóval mentem a buszmegbe, szólni, hogy Füreden szállok fel.
Még senki a buszmegbe, azután jött Kati meg Dóri. Mondom nekik, hogy Füredre megyek, kiderült a többiek is így gondolták. Irány Füred. Márti épp jött velem szembe, felvettem és ketten mentünk tovább. Mire a busz odaért, összeverődött az autós társaság is. Fel a buszra, irány Kékes!
Kékesen nem csatlakozott hozzánk senki (az előző évekbe mindig volt itt valaki). 11-en indultunk a Kiss Péter emlékhelyhez a csúcsra. Rövid tiszteletadás után megindultunk a Kis-kő felé. Kiderült, hogy Márti hozott „újságot”, Feri meg „vöröskönyvet”, most sajnáltam igazán, amiért autóval jöttem. Alig haladtunk el a leamortizált és elhagyatott nővérszállás előtt, eleredt az eső.
Baktattunk a piroson lefelé, az eső esegetett, az erdő is besötétedett közben és előkerültek az elemlámpák. Mint egy csoport szentjánosbogár haladtunk libasorban. Feri időnként fényképezett egyet-egyet. A Négyeshatárhoz érve előkerültek a sütik meg az „újság” és a „könyv” is. Befejezvén a vecsernyézést indultunk tovább.

A Kis-kőhöz érve elővettük a koszorút és meg gyújtottuk (nem kis nehézség árán) a mécseseket is. Sajnos Vörös Tamásnak temetésre kellett menni, és nem itt lenni, ezért Dóri tartotta a megemlékezést. Az eső egyre jobban esett, ezért hamarosan elindultunk lefelé.
Most már igazi sárba és lucsokba botorkáltunk lefelé. Időnként Katinak szedtünk gombát. Ami nem volt könnyű mutatvány ebben az időben. Néhol szabályos kis patakként hömpölygött a víz az ösvényen. Voltak helyek, ahonnét szépen lehetett látni a környék településeinek fényeit. A Gyökeres-forrástól már a köves úton mentünk, ez még talán rosszabb volt. Ismét az erdő. Miután leküzdöttük a kellemetlen ördögköveket, megérkeztünk az esőtetős pihenőhöz, itt megint előkerült a „könyv”. Sok volt a sofőr, így a „könyv” egy része olvasatlan maradt. Ebben az időben már senkinek nem volt kedve a büfésorhoz, így Dóri itt búcsúzott és köszönte meg a túrát. Mindenki sietett a gépjárművéhez és irány haza. Azért jó túra volt! Köszönet érte!

Szőrös