Kékes Turista Egyesület logó
„Gyertek velünk, ...mert egyedül nem megy!”

  Élménybeszámolók - lista

Forralt boros túra

2014. február 01.
A forralt boros túra az, amit sose hagyhatok ki! Keszthelyi üdülőjogomat tudtam le a héten, izgultam az időjárás végett, haza érek-e szombatra, a túrára? Szerencsére az égiek kegyesek voltak hozzám, így rendben hazaértem. Két szabim bánja ezt a túrát, de nem sajnálom! Már a múltkori túrán a szemem sarkából regisztráltam, hogy Maja itthon van.

Már nem vagyok gyerek, hogy hazudoznom kelljen. Az igazság az, hogy napok óta Majával álmodtam. Reggel a buszmegbe örömmel láttam a sok ismerőst, a szívem mégis akkor dobbant egy nagyot, mikor Maját megláttam. Az álmok nem hazudnak!
Megérkeztünk Füredre, már többen vártak ránk. Jani, a túravezető köszöntötte a sokszámú egybegyűlt túrázót. Ismertette az útvonalat, és nekivágtunk a kék kereszten. Lacival megbeszéltük, mi nem megyünk Markazon a várba, hanem elmegyünk a tóparti házába, és úgy megyünk a Kovács-pincébe. Léptünk keményen fölfelé. Az út elején nagyon kellemetlen kőgörgetegen haladtunk. Mikor megjelent a hó, majd lehidaltam. Anyuka hóláncot tett a cipőjére. Ilyen már nincs is! Benevárnál tartottunk egy rövid pihenőt. Bevártuk a többieket (mi Lacival húztunk, mint állat). Ittunk is egy keveset /jobbnál-jobb páleszeink voltak/. Gondolkodtam már sokat, aki nem jár túrázni, az ihat sokat, de sose tudja meg, milyen jó érzés a szabadban, megfáradtan kortyolni egy jót.) Megérkeztek a többiek is és indultunk tovább. Minden túrán elgondolkodom, mit is keresek én itt. Óriási lúdtalpammal /felmentve menet-, futás-, őr- és huszonnégy órás szolgálat alul... A katonaorvos szerint csak kézen állva szabadna közlekednem./, a virágokat meg egyéb zöldségeket sosem szerettem.

...

Közben ráértünk a kék keresztről a háromszögre. Eléggé megtizedelték itt az erdőt. Előbb jött a fenyves, azután a bükkös, megint átmászni a kidőlt farönkökön. Máris Kékesen vagyunk. Betérve a krimóba megdöbbenve tapasztaljuk, hogy jó páran már itt vannak. Ennyit késtünk? Szerencsére nem, Ők átszállással jöttek. Van időnk egy kis forralt borra. Mire a vége is ideér, meg a busz is a többiekkel, van időm elmenni a Kiss Péter emlékhelyhez. (Mikor itt vagyok, sose hagyom ki. Én még gyerekként is ismertem. Azt viszont Sose feledem mikor Hevér Józsi bácsi zokogva leborult az emlékmű kövéhez: „Peti, már sose túrázunk együtt?”)
Befutott a busz nagy örömmel láttam, hogy itt van Vörös tanár úr és Pógyor Zsuzsi is. Megindultunk lefelé a kéken. Sajnos Tóth Mari meg egy páran nem jöttek tovább velünk. Meglepetésünkre nagy hóban kellett gázolnunk. Szép Szőke hercegnőm is kereste Anyukáját, a lábszárvédőjéért./ A túra elején mondtam neki, hogy szerintem nem ártana, no de fiatalság, bolondság!/ Egész hosszan együtt csorogtunk lefelé. /Jól elfilozofáltunk az élet értelméről, Hamvas Béláról, Müller Péterről, Vörös Pali bácsiról, Zarahusztráról./
Sas-kőnél óriási szél támadott ránk, nem volt valami leányálom. Disznó-kőnél Anyuka rájött, hogy elveszítette az egyik hóláncát a cipőjéről, és visszaballagott keresni. Laci ekkor már ott hagyott bennünket (neki sok volt a filozófia). Mária hűségesen kitartott mellettünk.
A Markazi-kapunál szétvált a csapat, Illésék felmentek a várba, mi többiek a rövidebb utat választottuk. (Akik jóval előttünk jártak, Ők is a rövidebben mentek.) Meg lett a hólánc meg a sapka is. /A sapka egy másik történet, én is csak hallomásból szereztem tudomást róla./ Innét már szinte száguldtunk lefelé /no, nem volt ám egyszerű/, hogy minél előbb elérjük a Kovács Pincészetet. A templomnál már Sanyi barátunk várt egy jókora üveg birspálinkával. Bevezetett a Kovács-pincéhez minket. (Én azért nem álltam meg, hogy fel ne csöngessem Sankó barátomat útközben.)
Mikor a pincéhez értünk, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy jókora társaság áll a pince előtt. Most jöttek, vagy mennek – kérdeztem? Mennek! Ha megették a pogácsánkat, ősi turistaszokás szerint a férfiakat leöldössük, a nőket meg megerőszakoljuk? Megettük – mondta egy hölgy harsányan, na, most mi légyen? Mi is, Ők is tréfára vettük a dolgot. /A megerőszakolás még tán nem is lett volna baj, de kár lett volna azokért a jóképű urakért.../
Betértünk a pincébe, itt a szokásos szívélyes fogadtatásban volt részünk, no meg a finom pogácsa és a forralt bor sem maradhatott el. ( Azért Csabának is nagyon örültem.)
Akik a várba mentek sokat késtek, aggódtunk értük erősen. Azért csak befutottak.
Gyorsan száguldott az idő, mire belejöttünk volna igazán az ivásba menni kellett a buszhoz, bár én igyekeztem maradásra bírni a többieket, de hát sok lúd disznót győz, így volt ez most is. Remek túra volt, köszönet mindenkinek!

Szőrös

 BEJELENTKEZÉS

Ha a kekesturista.hu oldalon minden funkciót el szeretne érni, be kell jelentkezni!

Felhasználónév:

Jelszó:

 REGISZTRÁCIÓ

Ha még nem regisztrált látogatónk, akkor itt megteheti!

 

 LEGUTÓBBI HÍREINK

 FONTOSABB ESEMÉNYEK

 ESEMÉNYNAPTÁR

2017. szeptember
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
25
26
28
29
30
 
2017. október
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
 
 
 
 
1
2
4
5
6
8
9
10
11
12
13
15
16
18
19
20
22
23
24
25
26
28
29
31
 
 
 
 
 
2017. november
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
15
16
17
19
20
21
22
23
24
25
26
27
29
30
 
 
 
1plusz1 százalék
Egererdő Zrt.
Kékes Turista Egyesület - 3200 Gyöngyös, Török Ignác u. 1. - info@kekesturista.hu