Élménybeszámolók - lista

2013. április 07.

Az eredetileg húsvét szombatjára meghirdetett játékos túraversenyt egy héttel elhalasztottuk, mivel a Mátrában teljes repertoárjával uralkodott még a tél, a Sástó-Mátraháza közötti területen is hó fedte a területet, s nagyon hideg volt. Mivel ez kisgyermekes program, jobbnak láttuk, ha a látogatottság kedvéért várunk a kedvezőbb körülményekre. A pálya kijelölése azért megtörtént. Azt sem akartuk, hogy aktualitását veszítse a téma, ezért választottuk az egy héttel való elhalasztást.

Hét közepére elolvadt a hó, s csütörtökre a magasabban fekvő területekről viszonylag lefolyt a víz, a talaj egészen járható volt. A völgyben futó utakon nem lehetett járni, de mellette az erdei avarban viszonylag jól, így nagyon bizakodtunk. Enyhébb légáramlatok is érkeztek, ami várhatón sokakat kicsalogat a szabadba, hiszen mindenki alig várja már az igazi éledő természet érzetét, illatait.

Pénteken délután újra bejártuk a pályát, elkeseredve tapasztaltuk, hogy az enyhébb levegő felhőkkel érkezett, a bejárást csepergő esőben kezdtük, s egyre szaporábban hulló esőben fejeztük be. Egész éjszaka is esett. Szombaton késő délután a bóják kihelyezésekor a laposabb részeken már nagy vizenyős területeket kellett kerülgetni, s fentről is folyamatosan érkezett a víz utánpótlás. Na, mindegy, valószínűleg nem jön senki, de mi ott leszünk – gondoltuk.

Hihetetlenül csodálatos volt egyébként a sok víz, a patak hangosan bukfencezett a köveken, kis zúgókkal, vízesésekkel tarkítva, mindenhol vízfolyások, a „száraz árkokban” is, az erdőgazdasági utak lassú folyású patakként működtek, dagonyák, lápos területek mindenütt a laposabb részekben, s még a gallyakról is csöpögött… Farkas-kútnál nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen impozánsnak a zúgót.

Elérkezett a túra reggele. Több csomagtartónyi kellékkel felszerelkezve érkeztünk a Görgőbikki-pihenőhöz, hiszen az előző évek tapasztalatai alapján kb. 200 fő részvételére számítottunk. A hetekkel ezelőtti szervezés kezdetén még senki sem számíthatott ilyen kivételes anticiklonra, és hatásaira. A rajt-cél állomást elrendezve, a pályára kihelyezve a nyuszi ajándékait téli dzsekijeinkben, sapkában, kesztyűben toporogva vártuk, hogy vajon lesznek-e nevezők.
S voltak! Minden közeledő hőst már messziről hangos ovációval üdvözöltünk. Igaz, szinte mindenki ismerős, gyakorlott természetjáró család tagja volt – de erre is számítottunk. Csak az „elvetemültek” képesek ebben is felfedezni a szépséget. A gyakorlott természetjáró családoknak talpraesett, nem nyafogós, huncut tekintetű kisgyerekei vannak, akik alig várják, hogy ott is belemehessenek a vízbe, ahol esetleg ki is lehetne kerülni. Huncut tekintetekkel, bűbájos mosolyokkal, kosárkával felszerelkezve érkeznek, kicsit fáradtan, de kipirult, rózsás arccal, a begyűjtött kincsek megszerzésének s a kapott ajándékok örömével távoznak.

Két pályát jelöltünk ki: egy kezdőknek szánt 2,4 km-eset, 9 igazoló bójával, ahol a tájékozódást szalagozással s személyi biztosítással is segítettük, s egy 4,5 km hosszú pályát, 14 igazoló ponttal, terepmérési feladattal a gyakorlottaknak.

A rendhagyó körülmények közötti 31-en vállalkoztak a távok bejárására, többségük a hosszabb pályát teljesítette. A 19 felnőtt mellett 12 kisgyermek cuppogott, csúszkált pontról pontra, s igyekezett eligazodni a ahol leereszkedő, hol felszálló hideg ködben. A felnőttek közül 6-an voltak egyesületünk tagjai.

A vásárolt húsvéti édességek mellett háromfajta saját készítésű mézeskalács figurával, sárgarépa hasábokkal, a MOB támogatásának köszönhetően plüss nyuszi figurákkal kedveskedtünk a résztvevőknek. A nagy figurás díjakat átadtuk a helyezetteknek, igazoltuk a gyerekek részvételét a családi sétás matricagyűjtő albumukba, s egy óvodás korú kisfiúnak elismerő gratulációk közepette átadtuk 15-ös számú kitűzőjét. Minden résztvevőnek nagyon megköszöntük, hogy megtisztelt bennünket jelenlétével.

A vendégek távozása után pályát bontottunk, amit örömmel tettünk, mert végre mozoghattunk, ettől vártunk némi átmelegedést. Hidegtől gémberedett kezekkel kínálgattuk egymásnak megmaradt mézes süteményeinket – sárgarépával. Jó!

Mi is megpróbáltuk látni a pozitívumot ebben a délelőttben, de reméljük, jövőre újra jobban kegyeikbe fogadnak bennünket az égiek. A reménybeli jó idő sokaknak meghozza kedvét a természetben való mozgáshoz, s újra sok családot láthatunk majd vendégül e sok mosollyal teli programon.

Tóthné Kelemen Mária