Kékes Turista Egyesület logó
„Gyertek velünk, ...mert egyedül nem megy!”

  Élménybeszámolók - lista

Erdei Óvoda 2010 októberében

2010. október 04.
Mátra Manók, Zöld csoport /nagy-középső/

Erdei óvodai napjainkat igyekeztünk tudatosan, tematikusan, logikusan megtervezni.
Először is foglalkozzunk a vízzel – gondoltuk –, mint azzal az elemmel, amiben az élet egyáltalán kialakult, aztán a levegővel, hiszen annak összetétele tette lehetővé, hogy az „élet” a szárazföldet is meghódítsa. Aztán vannak ilyen-olyan élőlények, csoportosítási lehetőségek. Nézzük, mik is állnak közel egy kisgyerekhez, mit tudunk testközelből, elérhető módon megtapasztalni, élményszerűen gyarapítva ismereteiket, emlékezetessé téve ezeket a napokat.
Hiszen sokat akarunk még hivatkozni az itt látottakra!
Ember tervez… más meg végez, felhővel, esővel, bonyolult közlekedési időpontokkal, a vendéglátók elfoglaltságával…, A-terv, B-terv, C-terv....

Végül is szülők, rokonok, ismerősök és azok ismerőseinek segítségével ez történ nálunk az erdei oviban:

1. nap / 2010. október 04.

Téma: A víz – mint minden élőlény éltető eleme
Helyszín: Vörösmarty-turistaház – Nagy Hidas-patak – Mátraháza
Táv: 2 km, szint: 100 m

Megbeszéltünk mindent, amit csak a vízről tudunk.
A vízkészlet kialakulását /ezt el is játszottuk/, a körforgást, az élőlények kialakulásában és létfenntartásában betöltött szerepét. Az ember életében betöltött módokat, a víz erejének felhasználását.
Különböző nagyságú vízfolyásoknál hallgattuk a víz hangját, figyeltük mozgását, kerestük munkájának építő és romboló nyomait a talajon, köveken.
Barkácsolt halacskáinkat a sodrásba lógatva jól érzékelhető volt az áramlás ereje a patak főágában. Énekeltünk, körjátékoztunk „vizeset”. / Csipp, csepp csepereg, Mély kútba tekintek, Esik az eső, Liccs-loccs…/
Mint égbe párolgott vizet, a felhők formáját és mozgását is figyeltük.

2. nap / 2010. október 06.

Téma: Természeti környezetünk bemutatása – könnyen elérhető módon
Helyszín: Mátra Múzeum kertje

A múzeum parkjában megfigyeltük, hogy milyen sok fajta fa van. Hasonlítgattuk levélformáikat, kérgüket, nagyságukat, alakjukat. Kerestünk terméseket, és a törzseken megbújó élőlényeket. Próbáltuk kitalálni, melyik fa mennyi idős, hasonlítgattuk az emberekhez őket.
A vizes élőhelynél sokat időztünk. Több növény is ismerős volt a régebbi tóparti sétákról.
A béka és a molnárkák is megszokott látványt nyújtottak, a hidak és a mozgásunkat követő halraj mégis sokáig a sziget környékén tartott minket.
Itt is felidéztük az ide kapcsolódó irodalmi, zenei ismereteket: Fújja a szél a fákat /mond./
W. S.: Kacsaúsztató
A figyelés jutalma kis szabad játék volt a játszótéren, de kifelé jövet nem felejtettünk el elköszönni a kert különlegességétől: a matuzsálem korú törökmogyoró fától.

3. nap / 2010. október 07.

Téma: Az erdő állatai – a mókus
Helyszín: Kékestető

A képről és kitömve megfigyelhető erdei állatok után szabadon is megfigyelhetőt választottunk, így esett a választás a mókusra. A szertárunkban lévő kitömött példánynak berendeztünk egy eleséggel bőven ellátott helyet a szobánkban, majd eleséggel bőven felszerelve indultunk az igaziakhoz.
Óriási élmény volt a mókuscsapat mozgását, viselkedését testközelből figyelni, érezni érintésüket, ahogy elveszik az ennivalót kézből. 8 egyedet tudtunk megkülönböztetni.
Egy szajkó is közel merészkedett, s hagyta színpompás tollazatát megcsodálni.
Kerestünk napsütötte helyet, ahol a gyerekek is elfogyaszthatták a nekik készített csemegéket: sajtot és gyümölcsöket, majd mókussá változva házfoglaló mozgásos játékot játszottunk.
Az akkor tanult dal azóta is nagy kedvencünk, s mindig eszünkbe jut róla Hajni néni, aki tanította: Hopp mókuska, mókuska…
Ennek a napnak az emléke még a különösen fegyelmezett, kulturált utazás az „űrhajós busszal”, s az, hogy a csoport sose volt ennyi ideig egyhuzamban ilyen csöndben – ébren.
/Le kéne szerződtetni a mókusokat a szobánkba is… legalább néha… egy kicsit…/

4. nap / 2010. október 08.

Téma: Háziállatok – látogatás egy falusi gazdaságban
Helyszín: Gyöngyöspata
Táv: 2 km

Ma már ritka, hogy falusi portán ennyi fajta állatot lehessen látni!
Óriási szerencsénkre volt ott ló, kecskék, nyúl, gatyás kakas a tyúkjaival s nagyobbacska csirkék, kutya, macska, papagáj, s persze a disznók – amiért tulajdonképpen mentünk.
Az óriási kan mangalicadisznó kedvére dagonyázhatott a sárban, a nőstény közelebb volt, szívesen fogadta az almát, a nyáron született, most már süldő malacok a mellettük lévő rekesztékben folyamatosan produkálták magukat a gyerekeknek.
A puli már megérkezés óta terelni próbálta a csapatot, a nyúl időben elbújt egy sarokban, a kakas a háremével nem tudta eldönteni, hogy kíváncsisága legyen-e nagyobb, vagy a félelme. A csirkék mindenesetre össze-vissza szaladgáltak a tarka néptől – ahogy azt nekik kell. A ló hátára a szerencsésebbek fel is ülhettek, s amíg tartott az alma munícióból, tenyérből etetni is lehetett. A kecskék először csak érdeklődtek, majd türelmetlenül ugráltak. A macskát nem érdekeltük egyedül. Az napozott végig mozdulatlanul.
Minden állatot jól megnéztünk. Testük méretét, szőrzetüket, lábukat, mozgásukat figyeltük és mindezt összehasonlítottuk. Amit lehetett, megsimogattuk. Hallgattuk hangjukat, némelyiknek több fajta is volt! Próbáltuk kitalálni, mit mondhat a maga nyelvén.
Néztük az eleségüket, elsoroltuk hasznukat, mindent megszámoltunk.

Mindeközben dalárdává és irodalmi színpaddá alakultunk, mert annyi, de annyi éneket, mondókát, verset tudtunk ezekről az állatokról, hogy magunk is elcsodálkoztunk.
/Gyí paci paripa, Fut szalad a Pejkó, Így lovagolnak a huszárok, Kecske ment a kiskertbe, Nyuszi Muszi fekszik árokban, Nyuszi, nyuszi, nyulacskám, Bodri kutya sétál, Kicsi kutya vek, vek, vekk, Cirmos cica haj, Erre kakas erre tyúk, Ez a malac piacra ment, Egy kis malac röf, röf, röf…
Az igazi, működő keres kútból vizet is húztunk fel, néztük, milyen kristálytiszta a víz, majd azt visszaöntve hallgattuk a csobogást, amiről kiderült, hogy mély a kút.
Persze a kútnak is énekeltünk. A gyerekek is /Mély kútba tekintek/, felnőttek is /Kis kút kerekes…/
Távozásunkkor nagyon megköszöntük, hogy Tábi Zsolt állatait megnézhettük.

A buszmegálló felé úton frissen szedett almát kaptunk óriási szatyorral, ami a következő napokban nyersen és almakompót formájában el is fogyott.

5. nap / 2010 október 12.

Téma: Levegő és annak mozgása
Helyszín: Pipis-hegy, vitorlázó repülőtér
Táv: 3 km

Kis gyalogtúra után, a repülőtér felé közeledve nagy ovációval vették észre a gyerekek Lili apukáját, aki kis technikai rásegítéssel már az úton felénk repült, s integetve üdvözölt bennünket.
Innentől már nagy biztonságban haladtunk – saját sárkányunk vigyázott a csapatunkra hol alacsonyabban, hol magasabban repülve, de mindig vissza-visszatérve.
/Szinte teljes szélcsend volt reggel. Ezért nem volt lehetséges az eredetileg tervezett paplanernyős repülés/
A repülőtér felső sarkánál letáborozva tovább ujjonghattunk a légi bemutatónak. A köröket, siklásokat a gyerekek szaladgálva követték a kijelölt területen. Ettől nagyobb örömet már csak az égből hulló gumicukorkák tasakjainak gyűjtögetése okozott, amit kipirulva, izgatott szaladgálással, s persze a minél több megszerzésének vágyával szedtek össze – pillanatok alatt.
A repülőbemutató után ejtőernyősünk leereszkedett hozzánk, s a védőfelszerelésektől megszabadulva már is ott állt előttünk Banka Róbert, saját személyében.
Megnéztük, melyik eszköz mire való, majd vigyázva, hogy a paplanernyő zsinórrendszere össze ne gubancolódjon, segíthettünk az összehajtásban is.
Persze később felélénkült a légmozgás, így már látványosan úsztak a hosszú szalagok a váltó és sorversenyek eszközeként, amikor mozgásos játékokat játszottunk.
A hajtogatott papírrepülők között versenyt is rendeztünk, s szélforgókkal figyeltük, mikor csendesül és erősödik a szél. Az irányt a repülőtér szélzsákja mutatta. Használtuk a légmozgások fokozatainak megnevezéseit. Saját szalagos botokat is készítettek maguknak a gyerekek, amivel szinte sportgimnasztika bemutatót tartottak szaladgálás közben, a botokkal körözve, hullámozva.
Most is tudtunk énekelni, verset mondani: Fújja a szél a fákat, Tekereg a szél, Hancúrozó szélfiúk, Senki meg nem mondja…

Az utolsó nap különleges élménye méltó lezárása volt erdei óvodánknak. Az izgatottan fogadott nem mindennapi élményen kívül a hatalmas rétről nyíló körpanoráma, az őszi lombok színpompája, a távoli dombok-hegyek másnapi túrára hívogatása zárta le az eseményeket.

Sok élménnyel, ismerettel gyarapodtunk mindannyian. Azóta is rendszeresen hivatkozunk a látottakra. Érthetővé váltak szólások, kifejezések, gyarapodott a szókincs. Levegőztünk, mozogtunk…

S nem utolsó sorban: nagyon-nagyon jól éreztük magunkat!
Tóthné Kelemen Mária














 BEJELENTKEZÉS

Ha a kekesturista.hu oldalon minden funkciót el szeretne érni, be kell jelentkezni!

Felhasználónév:

Jelszó:

 REGISZTRÁCIÓ

Ha még nem regisztrált látogatónk, akkor itt megteheti!

 

 LEGUTÓBBI HÍREINK

 FONTOSABB ESEMÉNYEK

 ESEMÉNYNAPTÁR

2017. szeptember
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
25
26
28
29
30
 
2017. október
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
 
 
 
 
1
2
4
5
6
8
9
10
11
12
13
15
16
18
19
20
22
23
24
25
26
28
29
31
 
 
 
 
 
2017. november
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
15
16
17
19
20
21
22
23
24
25
26
27
29
30
 
 
 
1plusz1 százalék
Egererdő Zrt.
Kékes Turista Egyesület - 3200 Gyöngyös, Török Ignác u. 1. - info@kekesturista.hu