Kékes Turista Egyesület logó
„Gyertek velünk, ...mert egyedül nem megy!”

  Élménybeszámolók - lista

Családi séta

2010. október 03.
Családi séta – egy verőfényes októberi vasárnapon

A teremtő nagyon kegyes volt hozzám az utóbbi túravezetéseimen. Jó idő volt a „Napsugarasokra”, a „Szemétszedőre” és ragyogó idő a mai Családi sétára. Tegnap este csörgött a telefonom, a nyolcvanasból jönnek busszal, elérik-e az indulást? A busz 8:30-kor indul, akkorra legyetek ott! Ez az egyetlen bejelentkezés volt előre.

Nem estem kétségbe, éreztem, jó idő lesz és jönnek a gyerekek!
8:20-kor még semmi, aztán felgyorsultak az események, pillanatok alatt sokan lettünk. Mivel túránk Mátra Manóink „Egészséges óvoda” pályázatához is kapcsolódott, volt több Manó ismerős is. Felszálltunk a buszra, egyből tele lett.

Mátraházán leszálltunk a járatról, átmentünk a parkolóba. Köszöntöttem a túra részt vevőit, bemutatkoztam és bemutattam túravezető társaimat: Halász Veronikát és Tóthné Kelemen Marikát.
„ - Nagy szerencse hogy itt vannak, amit Ők nem tudnak az erdőről és a túráról azt nem is érdemes tudni! Örülök gyerekek hogy, elhoztátok szüleiteket és nagy szüleiteket. Nyugodt vagyok, mert ha gyerekek vannak, nem tévedhetünk el. - a felnőtteknél ez néha előfordul - Nyugodtan tegezzetek és szólítsatok Szőrösnek.”
Két túravezető társam azt mondta, ne az általam a múlt héten bejárt sárga négyzeten induljunk, hanem a sárga háromszögön, mert így egy kis időt és fáradságot takarítunk meg. Hallgattam rájuk és így indultunk. Marika ment elől, Vera középen, én voltam hátul a biztosító ember.
38-an baktattunk nagyjából libasorban. 15 kisgyerek, 18 felnőtt vendég és 5 Kékes turista.

Az erdő már kezdi mutatni szép őszi színeit. Néhol mocsarak nehezítették haladásunkat. Szerencsére a gyerekek átsegítettek bennünket ezeken a nehézségeken. Hamar elértük a sárga négyzetet és azon folytattuk utunkat. A Bükkfa-kútnál tartottunk egy kis pihenőt, s lezajlott a szerelvényigazítás, elemózsia csipegetés, fényképezés.
/Kihasználtam az alkalmat a magammal hozott „otelló könyv” kielemzésére a felnőttekkel. - persze csakis a tradicionális „magyar irodalom” és a hemoglobin szint egyensúlyban tartása miatt./

Indulás tovább. A kis emelkedő, kidőlt fák ellenére jó iramba haladtunk. Elérkeztünk a négyzet és pont találkozásához. Itt Marika Játékokat szervezett a gyerekeknek (mai túránk bélyeg állata a mókus, e köré csoportosította a tevékenységeket.)
- Hol is lakik a mókus? - Ez biza beugrató kérdés, szinte mindenki rávágja: odúba, pedig hát fészekbe. Jött az „erre csörög a dió,” majd mókus farok készítés következett. Itt kissé zavarba voltam, mit írok majd erről a részről. Maradjunk a tényeknél: mindenkinek botot kellett keresni és erre faleveleket kötni. Közben két békát találtak a gyerekek, egy barnát és egy zöld levelit. Kiosztottuk a matricákat, és akinek még nem volt, kapott füzetet. Ennyi aláírást talán egy Oszkár díjas színésznek kell adnia, amit most a gyerekek kértek tőlem az igazoló füzetbe.
Mivel a gyerekeknek nem volt már kedvük a további játékokhoz, folytattuk utunkat. Páran úgy döntöttek, a rövidebb utat választják és a sárga körjelzésen elmentek Sástóra.

Mi többiek folytattuk utunkat a sárga négyzeten. Elég kellemetlen lefelé szakasz következett. Teli kövekkel, a térdet igen megviseli az ilyen terep. Egy helyen fa kivágás miatt kellett megállni. Előrevágtattam és megbeszéltem a favágókkal, még áthaladunk, pihenjenek egy kicsit. Nagyon készségesek voltak, így folytatni tudtuk utunkat. Lajosházára érve két vezető társam ismét útvonal módosítást javasolt: ne menjünk a zöld négyzeten föl a gerincre, hanem a sárga háromszögön a patak mellett folytassuk utunkat. Itt ismét fogyatkozott csapatunk, a tarjáni anyuka úgy döntött, telefonál autóért és azzal mennek tovább.

Az elején a gyors lábúak úgy megindultak, Marika kénytelen volt velük menni, ezért kettészakadt a társaság. Mentünk szépen lefelé, mikor a Tarjániak autója utolért bennünket, s még egy család beszállt hozzájuk. Reménykedtek, hogy így elérnek egy korábbi buszt. Közben folyó ügyek, ruhaigazítás, megint kétfelé osztódtunk. Mire Cserkőhöz értünk, már csak négyen maradtunk hátul. Bementünk Cserkőhöz, nagyon idilli volt, csak egy szemétrakás csúfította kissé. Kár lett volna kihagyni.
Innen már egy-kettőre Solymosra értünk. Itt elbúcsúztam a túratársaktól, megköszöntem, hogy eljöttek. Magam pedig becsöngettem a Malom házba, bíztam benne, Verát még itt találom. Nagy örömömre nem csak Vera volt itt, hanem a társaság középső része is. Egy jó kávé, kis napozás, beszélgetés... kell ennél több egy ilyen csodálatos időben zajló családi túra végére?
Aztán eljött a busz indulás ideje. Elbúcsúztunk Verocskától, megköszöntük a szívélyes vendéglátást és irány a város. Gyöngyösön a buszból láttuk a Petőfi úti cukrászda előtt a csapat elejét. Leszállva a buszról elköszöntem a \\\"középső” csapattól is. Nekik is megköszöntem a túrát. Visszavágtattam a cukrászdához, a \\\"csapat eleje\\\" elmondta, most értek ide Ők is, csak ők gyalog. Itt is búcsú, köszönet.

Nem tértem haza üres kézzel. Ha már úgy is ott voltam a cukrászda előtt, vettem süteményt feleségemnek, valami jó neki is jár a túrából.


Szőrös
/Tóth István/



























 BEJELENTKEZÉS

Ha a kekesturista.hu oldalon minden funkciót el szeretne érni, be kell jelentkezni!

Felhasználónév:

Jelszó:

 REGISZTRÁCIÓ

Ha még nem regisztrált látogatónk, akkor itt megteheti!

 

 LEGUTÓBBI HÍREINK

 FONTOSABB ESEMÉNYEK

 ESEMÉNYNAPTÁR

2017. szeptember
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
25
26
28
29
30
 
2017. október
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
 
 
 
 
1
2
4
5
6
8
9
10
11
12
13
15
16
18
19
20
22
23
24
25
26
28
29
31
 
 
 
 
 
2017. november
H
K
SZe
Cs
P
SZo
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
15
16
17
19
20
21
22
23
24
25
26
27
29
30
 
 
 
1plusz1 százalék
Egererdő Zrt.
Kékes Turista Egyesület - 3200 Gyöngyös, Török Ignác u. 1. - info@kekesturista.hu